*Lux szemszöge*
Nagyon meglepődtem amikor Carlos megragadta a kezemet és magaután húzott. A teraszra mentünk. Egy alak ott állt a terasz végén. Elképzelésem sem volt hogy ki az, csak a hátát láttam. Amikor megfordult leesett az állam. Rick volt az, teljes életnagyságban. De ki ez a srác? Honnan jött? Nem sok időm volt ezen elmélkedni mert hamar belekezdett mondandójába.
- Lux, ideje hogy megtudd az igazságot. - nézett a szemembe Rick. Mély, rekedt hangja és szavai ridegsége kicsit megrémített.
- Miféle igazságot? - kérdeztem értetlenül.
- Neked kell megmentened a várost.
- Mi? Te meg miről beszélsz?
- Arról hogy Camarrow városa el van átkozva. Pontosan ötven évvel ezelőtt kezdőtőtt minden. Először csak egy embert ért el az átok, mielőtt ő meghalt a legjobb barátját látta utoljára, és ő lett a következő áldozat. Ez azóta is így megy. Az átok akkoriban így szólt: Ötven év múlva valaki megtörheti a szőrnyű átkot, valaki aki érezni fogja hogy az áldozatok mit éreznek életük utolsó percében.
- Na jó állj... ha ez valami tréfa akar lenni akkor szólok hogy nem túl jó.
- Ez nem tréfa Lux. Ez az igazság. Semmi különöset nem éreztél mostanában? - ezen elgondolkoztam. Vajon tényleg igaz amit Rick mondott? És lehetséges hogy ez okozza a pár perces fejfájásaimat? Nagyon fura volt az egész.
- Hát... ami azt illeti... - motyogtam miközben leültem egy székre. - De Carlos neked ehhez mi közöd?
Carlos a cipőjét bámulta közben lábával apró köröket írt a földön.
- Hosszú - mondta halkan.
- És.. mit kell tennem? - néztem megint Rickre.
- Majd később elmesélem.
*Kimberly szemszöge*
Percekkel később Lux egyedül sétált vissza konyhába. Nem tudom mit csinálhattak odakint kettesben. De az biztos hogy kiderítem.
Elköszöntünk Aliyatol majd haza indultunk. Beültünk a kocsiba, de mielőtt Lux beindította a motrot kérdőre vontam:
- Mi volt ez az egész Carlos és közted?
- Kimberly, kérlek .... semmi okod féltékenykedni. Nincs köztünk semmi csak valamit megbeszéltünk de ez hosszú történet majd elmesélem. - válaszolt Lux morcosan.
Otthon aztán mindent elmesélt elejétől a végéig.
- Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem kissé lenézően.
- Dehogy viccelek. Szerinted ilyenekkel viccelődnék? - végülis elég meggyőzően adta elő és Lux tényleg nem az a fajta aki ilyen komolytalan tréfákat űzne.
- De erről senkinek nem szólhatsz egy szót sem, világos? - emelte fel a hangját Lux.
- Még Aliyanak sem?
- Nem. Neki most a szépségversenyre kell koncentrálnia.
- Igaz. -helyeseltem majd felálltam a kanapéról és a fürdő felé indultam.
- Zuhanyozni mész? - kiabált utánam Lux.
- Tudom, tudom. Neked is hagyjak melegvizet! - szóltam vissza.
*Aliya szemszöge*
A lányok azt akarják hogy induljak a szépség versenyen. De nem tudom jó ötlet-e mert sok mindenen mentem keresztül az elmúlt hetekben. Viszont úgysem hagynak békén amíg rá nem vesznek hogy induljak.
- Hogy vagy hercegnőm? - lépett be a szobámba a bátyám.
- Carlos.. kérdezhetek valamit?
- Bármit hugi.
- Jövőhéten lesz egy szépségverseny. Szerinted induljak?
- Még szép hogy indulsz a versenyen! Biztosan megnyered.
- Rendben - nevettem majd megöleltem Carlost. Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem akartam hinni a szememnek. Austin volt az. Hosszú ideig csak a kijelzőt bámultam szótlanul.
- Nem akarod felvenni?
- Nem. - mondtam határozottan és az ágyra dobtam a telefont. - Elmegyünk sétálni? Napok óta ágyban fekszem, jól esne egy kis mozgás.
- Persze, menjünk.
Hoztam a lakáskulcsot és indultunk is. Elsétáltunk a parkba, körülnéztünk a városban és indultunk is haza. Amikor az utcánkba értünk egy ismerős kocsit pillantottam meg a házunk előtt. Minél közelebb mentünk annál inkább biztos voltam benne hogy a kocsi tulajdonosát ismerem. Reménykedtem benne hogy tévedek.
- Lux, ideje hogy megtudd az igazságot. - nézett a szemembe Rick. Mély, rekedt hangja és szavai ridegsége kicsit megrémített.
- Miféle igazságot? - kérdeztem értetlenül.
- Neked kell megmentened a várost.
- Mi? Te meg miről beszélsz?
- Arról hogy Camarrow városa el van átkozva. Pontosan ötven évvel ezelőtt kezdőtőtt minden. Először csak egy embert ért el az átok, mielőtt ő meghalt a legjobb barátját látta utoljára, és ő lett a következő áldozat. Ez azóta is így megy. Az átok akkoriban így szólt: Ötven év múlva valaki megtörheti a szőrnyű átkot, valaki aki érezni fogja hogy az áldozatok mit éreznek életük utolsó percében.
- Na jó állj... ha ez valami tréfa akar lenni akkor szólok hogy nem túl jó.
- Ez nem tréfa Lux. Ez az igazság. Semmi különöset nem éreztél mostanában? - ezen elgondolkoztam. Vajon tényleg igaz amit Rick mondott? És lehetséges hogy ez okozza a pár perces fejfájásaimat? Nagyon fura volt az egész.
- Hát... ami azt illeti... - motyogtam miközben leültem egy székre. - De Carlos neked ehhez mi közöd?
Carlos a cipőjét bámulta közben lábával apró köröket írt a földön.
- Hosszú - mondta halkan.
- És.. mit kell tennem? - néztem megint Rickre.
- Majd később elmesélem.
*Kimberly szemszöge*
Percekkel később Lux egyedül sétált vissza konyhába. Nem tudom mit csinálhattak odakint kettesben. De az biztos hogy kiderítem.
Elköszöntünk Aliyatol majd haza indultunk. Beültünk a kocsiba, de mielőtt Lux beindította a motrot kérdőre vontam:
- Mi volt ez az egész Carlos és közted?
- Kimberly, kérlek .... semmi okod féltékenykedni. Nincs köztünk semmi csak valamit megbeszéltünk de ez hosszú történet majd elmesélem. - válaszolt Lux morcosan.
Otthon aztán mindent elmesélt elejétől a végéig.
- Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem kissé lenézően.
- Dehogy viccelek. Szerinted ilyenekkel viccelődnék? - végülis elég meggyőzően adta elő és Lux tényleg nem az a fajta aki ilyen komolytalan tréfákat űzne.
- De erről senkinek nem szólhatsz egy szót sem, világos? - emelte fel a hangját Lux.
- Még Aliyanak sem?
- Nem. Neki most a szépségversenyre kell koncentrálnia.
- Igaz. -helyeseltem majd felálltam a kanapéról és a fürdő felé indultam.
- Zuhanyozni mész? - kiabált utánam Lux.
- Tudom, tudom. Neked is hagyjak melegvizet! - szóltam vissza.
*Aliya szemszöge*
A lányok azt akarják hogy induljak a szépség versenyen. De nem tudom jó ötlet-e mert sok mindenen mentem keresztül az elmúlt hetekben. Viszont úgysem hagynak békén amíg rá nem vesznek hogy induljak.
- Hogy vagy hercegnőm? - lépett be a szobámba a bátyám.
- Carlos.. kérdezhetek valamit?
- Bármit hugi.
- Jövőhéten lesz egy szépségverseny. Szerinted induljak?
- Még szép hogy indulsz a versenyen! Biztosan megnyered.
- Rendben - nevettem majd megöleltem Carlost. Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem akartam hinni a szememnek. Austin volt az. Hosszú ideig csak a kijelzőt bámultam szótlanul.
- Nem akarod felvenni?
- Nem. - mondtam határozottan és az ágyra dobtam a telefont. - Elmegyünk sétálni? Napok óta ágyban fekszem, jól esne egy kis mozgás.
- Persze, menjünk.
Hoztam a lakáskulcsot és indultunk is. Elsétáltunk a parkba, körülnéztünk a városban és indultunk is haza. Amikor az utcánkba értünk egy ismerős kocsit pillantottam meg a házunk előtt. Minél közelebb mentünk annál inkább biztos voltam benne hogy a kocsi tulajdonosát ismerem. Reménykedtem benne hogy tévedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése