5. rész

Nem tudtuk elhinni amit a tanár mondott.

- Ho-hogy? Nem .. az nem lehet. - mondta Kim kétségbeesetten. 

Azonnal elindultunk a helyszínre. Amikor odaértünk már a mentők is kint voltak. 

- Hogy van? Ugye nincs baja? - érdeklődtem.

- Ne aggódj. Rendbe fog jönni, de most be kell vinnünk a kórházba. - próbált nyugtatni az orvos.

Nagyon ideges voltam, a gyomrom egy csomóban állt. Nem tudtuk mi történt Aliyaval. Szörnyű érzés volt. Csak álltunk a folyóparton tehetetlenül és néztük ahogy a mentő elviszi barátnőnket. Kimberlyt nagyon megviselte a dolog, ahogy engem is, de én próbáltam erős maradni. Odamentem hozzá és átöleltem.
Ahogy Kimberly a karjaim között pityergett, a háta mögött a távolban megpillantottam egy ismeretlen alakot.
Szőke tincseit összekócolta a szél, és tetőtől talpig feketében volt. Hűvös tekintete végig az enyémet fürkészte.
Kim hirtelen eltolt magától.
- Van egy zsepid?
A zsebembe nyúltam és odaadtam neki a zsepit, azután megint hátra pillantottam, de a rejtélyes idegen eltűnt.
- Gyere menjünk vissza a házba. - mondtam halkan majd lassú léptekkel elindultunk.
Amikor visszaértünk mindenki kérdésekkel halmozott el minket, amelyekre nem tudtunk válaszolni. Bementünk a szobánkba, hogy egy kicsit visszavonuljunk és megnyugodjunk, de Aliya üres ágyát látva mindig felszínre tört az a szörnyű érzés. Már éjfél lehetett de én még mindig nem tudtam aludni, így csendben kimentem az udvarra elszívni egy szál cigit. Bár nem volt szabad, nem bírtam ki hogy ne tegyem. A Hold gyönyörűen világított, egy felhő sem volt az égen. Leültem egy padra és a csak az elmúlt 2 nap eseményire gondoltam. Hűvös szél fújt, kezdtem fázni, egy nagy sóhajtással kifújtam a cigifüstöt és elnyomtam a csikket, majd visszamentem aludni. Reggel a telefonom rezgésére keltem. Nagynehezen előkotortam az ágy alól és a kijelzőt bámultam. A szomszéd srác hívott, Jake. Amióta csak telefonszámot cseréltünk mindig erre a pillanatra vártam. De most pont a legrosszabbkor hívott. Ledobtam magamrol a takarót és halkan kiosontam, nehogy felébresszem Kimberlyt. Leültem a folyosón lévő kanapéra, az egyik lábamat magam alá húztam és felvettem a telefont.
- Igen? - szóltam félénken a telefonba.
- Szia Lux! Jake vagyok. Szombaton grillparti lesz nálunk. Nincs kedved átjönni?
- Szie Jake. Köszönöm a meghívást. Még nem tudom, épp aznap érek haza osztálykirándulásról.
- Értem, akkor majd még hívlak. Szia!
- Szia! - tettem le a telefont.
Pár másodpercel később nyílt a szobaajtó és Kimberly lépett ki rajta.
- Jó reggelt. - mondta álmosan, kedvtelenül.
- Jobbat... Nem kérdezzük meg az osztályfőnököt hogy nem mehetnénk-e ma haza? Még 3 napot itt kéne töltenünk miközben tudjuk hogy Aliya kórházban fekszik. Nekem semmi kedvem itt maradni.
- De igen.. Menjünk, keressük meg.
Kimentünk az ebédlőbe, a legtöbb osztálytársunk az asztaloknál reggelizett a többiek pedig már pakoltak el.
- Ezek szerint csak mi aludtunk ilyen sokáig. - jegyezte meg Kim.
Odasétáltunk az osztályfőnökhöz aki épp az ebédlő másik felében beszélgetett egy tanárral. Engedélyt kértünk hogy távozhassunk a táborból, amit meg is kaptunk. Délben indult a buszunk így neki is álltunk pakolni.
Miközben a szobában a ruhákat pakoltunk a bőröndökbe szóba jött Dave.
- Azért rendes volt Davetol hogy megmentette Aliya életét ..nem?
- Hát, én még mindig nem bízom meg benne. Nem szimpi a csávó. - mondtam fintorogva.

*Otthon*

Amikor a házunk elé értünk a táskámban kotorászni kezdtem a kulcs után. Amikor végre előkerült észrevettem hogy hiányzik egy kulcs, méghozzá a garázskulcs. Először nem törődtem vele, gondoltam csak leesett és a táskámban maradt. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Aztán a nappaliban átnéztem a táskámat de nem találtam benne a kulcsot. Felhívtam Edet hogy nézzen körül a táborban nem hagytam-e ott, de ő sem találta. Mivel a fiókban volt egy pótkulcs egyenlőre lemondtam arról, hogy megtaláljam az elvesztett darabot.
Este elmentem a boltba venni valamit vacsira. Épp a járdán sétáltam amikor megláttam az út túloldalán ugyanazt az ismeretlen srácot akit a folyóparton a táborban. Megint zord pillantást vetett rám, majd elment előttem egy busz, és mire megint láttam volna eltűnt.
A boltban épp a müzlik sorában nézelődtem amikor ézeztem hogy valaki mögöttem áll. Megfordultam és két csillogó barna szempár nézett vissza rám. Megijedtem. Az ismeretlen szöszi állt ott.
- Te vagy Lux... Ugye? - kérdeze mély, rekedt hangon.
- Igen.. De Te ki vagy?
- Rick Lombelon. - mosolygott.
- És... honnan tudod a nevem? hogy kerültél a folyópartra és most mit keresetl itt? - tettem fel egymás után a kérdéseket.
- Nyugi.. idővel mindenre választ kapsz. - mondta, majd szó nélkül elsétált.
Végeztem a vásárlással és hazamentem Kimberlyhez.
Másnap bementünk a kórházba Aliyahoz

*Aliya szemszöge*
Reggel fáradtam dörzsöltem szemeimet. Nem tudtam hol vagyok, és hogy mi történt. Semmire sem emlékeztem. Körülnéztem, és egy kórházban találtam magam. Mindenféle gépekre voltam rákötve. Pár perc múlva Lux és Kim nyitottak be az ajtón. Nagyon örültem az ismerős arcoknak.
- Aliya! Úgy örülünk hogy nem esett komoly bajod! - ölelt magához szorosan Lux.
- Köszi, de...elmesélnétek mi történt?
- Mi sem tudjuk pontosan.. Dave talált rád a folyóban.. - kezdte el Kimberly
- Mi?? Milyen folyó? A közelben nincs is folyó..
- Nem. Osztálykiránduláson voltunk. Ott volt folyó. - helyesbített Lux.
Miután a lányok elmesélték mi történt hirtelen eszembe jutott minden.. Az hogy véget akartam vetni az életemnek.. Nagyon szégyelltem magam így inkább nem szóltam róla a nekik, jobb ha abban a tudatban maradnak hogy baleset történt.

*Rick szemszöge*
Lux még nem tudja hogy ő a kiválasztott. Pedig nagy hatalma van, amiről nem is tud. Nekem kell szembesíteni mindennel. Nem lesz könnyű. De csak ő tudja megakadályozni az áldozatok halálát. Amit már neki is érezni kellett volna. Camarrow város titkát neki kell őriznie ha eljön az idő. A barátnőjének is megkellett volna halnia, de Dave megakadályozta. Dave a sötét oldalon áll. Megmentett egy emberi életet, de ezzel Cammarow titkát veszélybe sodorta. Lux az aki még megmentheti az ősi titkot és véget vethet mindennek.