Amikor odaértünk a ház elé világossá vált hogy ez tényleg Austin kocsija. És ő is benne volt.
- Aliya beszélhetnénk? - szállt ki a kocsiból.
Carlosra néztem, aki egy aggódó pillantással arra utalt hogy nem túl jó ötlet. Nem törődtem vele, a kezébe nyomtam a táskámat hogy vigye be. Carlos bement a házba Austin pedig a kocsinak támaszkodva hadarni kezdett:
- Aliya, szeretném ha tudnád hogy még mindig szeretlek. Annyira sajnálom.. hallottam hogy mi történt de még el sem mondtam miért kellett szakítanunk. - közelebb lépett hozzám, és rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel. - Tudom hogy hülye voltam, de hidd el hogy mindig is szerettelek, most is szeretlek és mindig is szeretni foglak. - mondta majd még közelebb jött. Meleg, puha ujjai arcomat simogatták.
- Austin... kérlek.. - löktem el magamtól.
- Kérlek halgass meg.
Keresztbe tett karokkal vártam hogy Austin végre kinyögje amit akar, de ekkor megjelent Veronica, Austin volt barátnője. Lassú léptekkel közeledett felénk, vörös tincsei az arcába lógtak.
- Austin.. Drágám.. hát még is csak ott hagytad ezt a libát és végre visszajössz hozzám? - mondta vigyorral az arcán.
- Nem! - mondta Austin komoran - még ha el is hagytam volna, biztosan nem érted.
Veronica felém fordult és közelebb hajolt hozzám.
- Austin egyszer úgyis az enyém lesz! - suttogta.
- Sok sikert.. - löktem el magamtól.
Veronica sietve lelépett, Austin pedig folytatta amit elkezdett.
- Nézd Aliya. A szakításhoz sem az idő sem a hely nem volt megfelelő. Nem telefonon kellett volna megbeszélni.
- Ühüm... akkor most élőben is szakítasz velem? Nagyon figyelmes vagy...
- Nem, dehogy.. Épp helyre akarom hozni a kapcsolatunkat. Én csak meg akartalak óvni.
- Szóval.. azért dobtál mert megakartál védeni? És mégis mitől?
- Ezt egyenlőre nem mondhatom el, de kérlek bízz bennem.
- Austin, kérlek nyögd már ki hogy mit akarsz..
- Azt akarom hogy bocsáss meg, és kezdjük újra.
Eléggé meglepett hogy Austin újra akarja kezdeni. Ráadásul iszonyatosan kíváncsi voltam hogy mégis mitől akart megóvni. De sehogy sem tudtam kiszedni belőle.
- Jól van megbocsájtok, de .. én most nem tudnám újrakezdeni.. maradjunk barátok.
Láttam Austin arcán a csalódottságot, de azért beleegyezett a barátságba. Egy arcra puszival elköszönt majd beült az autóba és elhajtott. Én csak álltam a ház előtt és néztem ahogy az utca végén a kocsi lekanyarodik és eltűnik.. Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Sóhajtottam egyet és besétáltam a házba. Carlos épp telefonon beszélt valakivel.
*Kimberly szemszöge*
A törikönyvet lapozgattam hátha okosodok egy kicsit, amikor halottam hogy csörög a telefonom, de mire előkapartam a párnák közül, bárki is hívott letette. Ismeretlen szám volt így nem tudtam visszahívni, de 2 perc múlva megint csörgött.
- Igen? - vettem fel.
- Szia Kim, Carlos vagyok. Aliya adta meg a számodat, remélem nem gond hogy felhívtalak.
- Szia Carlos. Képzeld csak DE óriási nagy gond hogy felhívtál nem is értem hogy merészelted - mondtam nevetve.
- Ó ezesetben elnézését kérem asszonyom - nevetett fel ő is.
- Nos miért is hívtál?
- Csak gondoltam elmehetnénk valahova együtt.
- Te most randira hívsz? - kérdeztem huncut kis mosollyal bár ő ezt nem látta.
- Igen, így is fogalmazhatunk. Szóval ráérsz holnap?
- Persze. Délután?
- A főtéren?
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. - mondtam majd leraktam a telefont.
Felpattantam az ágyról és ugrálni kezdtem örömömben. Elsem hiszem hogy ez velem történt. Carlos randira hívott.. De várjunk csak... mit fogok felvenni? ... hogyan csináljam meg a hajam? Nagyon izgatott voltam.
*Lux szemszöge*
Az ágyon feküdtem a laptop előtt amikor érdekes dolgon akadt meg a szemem.
- Aliya beszélhetnénk? - szállt ki a kocsiból.
Carlosra néztem, aki egy aggódó pillantással arra utalt hogy nem túl jó ötlet. Nem törődtem vele, a kezébe nyomtam a táskámat hogy vigye be. Carlos bement a házba Austin pedig a kocsinak támaszkodva hadarni kezdett:
- Aliya, szeretném ha tudnád hogy még mindig szeretlek. Annyira sajnálom.. hallottam hogy mi történt de még el sem mondtam miért kellett szakítanunk. - közelebb lépett hozzám, és rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel. - Tudom hogy hülye voltam, de hidd el hogy mindig is szerettelek, most is szeretlek és mindig is szeretni foglak. - mondta majd még közelebb jött. Meleg, puha ujjai arcomat simogatták.
- Austin... kérlek.. - löktem el magamtól.
- Kérlek halgass meg.
Keresztbe tett karokkal vártam hogy Austin végre kinyögje amit akar, de ekkor megjelent Veronica, Austin volt barátnője. Lassú léptekkel közeledett felénk, vörös tincsei az arcába lógtak.
- Austin.. Drágám.. hát még is csak ott hagytad ezt a libát és végre visszajössz hozzám? - mondta vigyorral az arcán.
- Nem! - mondta Austin komoran - még ha el is hagytam volna, biztosan nem érted.
Veronica felém fordult és közelebb hajolt hozzám.
- Austin egyszer úgyis az enyém lesz! - suttogta.
- Sok sikert.. - löktem el magamtól.
Veronica sietve lelépett, Austin pedig folytatta amit elkezdett.
- Nézd Aliya. A szakításhoz sem az idő sem a hely nem volt megfelelő. Nem telefonon kellett volna megbeszélni.
- Ühüm... akkor most élőben is szakítasz velem? Nagyon figyelmes vagy...
- Nem, dehogy.. Épp helyre akarom hozni a kapcsolatunkat. Én csak meg akartalak óvni.
- Szóval.. azért dobtál mert megakartál védeni? És mégis mitől?
- Ezt egyenlőre nem mondhatom el, de kérlek bízz bennem.
- Austin, kérlek nyögd már ki hogy mit akarsz..
- Azt akarom hogy bocsáss meg, és kezdjük újra.
Eléggé meglepett hogy Austin újra akarja kezdeni. Ráadásul iszonyatosan kíváncsi voltam hogy mégis mitől akart megóvni. De sehogy sem tudtam kiszedni belőle.
- Jól van megbocsájtok, de .. én most nem tudnám újrakezdeni.. maradjunk barátok.
Láttam Austin arcán a csalódottságot, de azért beleegyezett a barátságba. Egy arcra puszival elköszönt majd beült az autóba és elhajtott. Én csak álltam a ház előtt és néztem ahogy az utca végén a kocsi lekanyarodik és eltűnik.. Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Sóhajtottam egyet és besétáltam a házba. Carlos épp telefonon beszélt valakivel.
*Kimberly szemszöge*
A törikönyvet lapozgattam hátha okosodok egy kicsit, amikor halottam hogy csörög a telefonom, de mire előkapartam a párnák közül, bárki is hívott letette. Ismeretlen szám volt így nem tudtam visszahívni, de 2 perc múlva megint csörgött.
- Igen? - vettem fel.
- Szia Kim, Carlos vagyok. Aliya adta meg a számodat, remélem nem gond hogy felhívtalak.
- Szia Carlos. Képzeld csak DE óriási nagy gond hogy felhívtál nem is értem hogy merészelted - mondtam nevetve.
- Ó ezesetben elnézését kérem asszonyom - nevetett fel ő is.
- Nos miért is hívtál?
- Csak gondoltam elmehetnénk valahova együtt.
- Te most randira hívsz? - kérdeztem huncut kis mosollyal bár ő ezt nem látta.
- Igen, így is fogalmazhatunk. Szóval ráérsz holnap?
- Persze. Délután?
- A főtéren?
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. - mondtam majd leraktam a telefont.
Felpattantam az ágyról és ugrálni kezdtem örömömben. Elsem hiszem hogy ez velem történt. Carlos randira hívott.. De várjunk csak... mit fogok felvenni? ... hogyan csináljam meg a hajam? Nagyon izgatott voltam.
*Lux szemszöge*
Az ágyon feküdtem a laptop előtt amikor érdekes dolgon akadt meg a szemem.
2 komi után jön csak kövi rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése