4.rész

Végig tapogattam a zsebeimet hogy megbizonyosodjak nincs nálam a telefonom.
Kicsit közelebb mentünk. Ekkor már teljesen jól látszott hogy Dave az én mobilomat tartja a kezében. De vajon hogy került hozzá?
- Nem mész oda? - kérdezte Kimberly.
Több sem kellett, Kimre néztem, bólintottam, majd gyors léptekkel haladtam Dave felé. Köszönés nélkül ráförmedtem.
- Az ott véletlenül nem az én telefonom?
- Elképzelhető. A dobozok mellett találtam a szálláson.
Kikaptam Dave kezéből telefont majd vissza sétáltam Aliyahoz és Kimhez.
- Na miért volt nála? - érdeklődött Kim.
- Dobozpakolás közben biztos elhagytam, és ő találta meg.
Eljött a délután és a megbeszélt helyen találkoztunk Eddel. Kim, Aliya és én az asztalnál ülve beszélgettünk amikor Ed is megérkezett. Kihúzta a széket és leült hozzánk.
- Képzeld, Dave azért nem volt a buszon mert a szülei hozták kocsival. - ujságolta Kim.
- Állítólag. - tettem hozzá miközben a szívószállal babráltam.
- És ezt honnan tudjátok?
- A tanár mondta - válaszolt Aliya.

*Aliya szemszöge*
Miután eljöttünk a kávézóból megcsörrent a telefonom. A barátom, Austin hívott.
- Ti nyugodtan menjetek vissza a házakhoz én még sétálok egy kicsit. - szóltam a többieknek, ugyanis sejtettem hogy hosszú beszélgetés lesz. Austin nem akarta hogy eljöjjek erre a kirándulásra és emiatt összevesztünk. Vettem egy nagy levegőt és felvettem a telefont.
- Szia! - szoltam a telefonba majd leültem egy padra
- Szia Aliya. Beszélnünk kell.
- Mondd!
- Szóval.... - szakította félbe mondandóját rövid szünettel. - először is leszögezném, nem az gond hogy elmentél a kirándulni, de szerintem szakítanunk kéne.
Hosszú percekig nem szóltam a telefonba, egyszerűen sokkoltak Austin szavai, amelyek fejemben visszhangoztak. Nem tudtam elhinni hogy tényleg szakítani akar. Ráadásul ennyire érzéstelenül, szárazon.
- Aliya ott vagy még?
Megráztam a fejem hogy egy kicsit magamhoz térjek.
- Ahogy akarod. Szakítsunk. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd kinyomtam a telefont.
A padon ülve összefont karokkal sírtam még egy ideig, majd elindultam a folyópartra. Először csak néztem a hullámokat melyek csábítottak. Aztán a cipőmet a sziklák mellett levettem és mezítláb óvatosan a  habokba sétáltam. Hideg volt a víz, de csak sétáltam egyre beljebb. Nem gondoltam semmire csak sírtam. Már térdigt ért a víz de nem álltam meg, kisírt szemekkel haladtam tovább. A fejemben egyre csak az járt hogy elmerülök a vízben, hisz nincs értelme az életemnek. Amit Austin mondott nekem azt folyamatosan lejátszottam magamban újra és újra de mindig csak jobban fájt. Aztán a fájdalom és szomorúság teljesen úrrá lett rajtam és elmerültem.

*Dave szemszöge*
Este a folyó parton sétáltam és köveket dobáltam a vízbe. Egyszercsak megpillantottam egy alakot a vízben. Nem tudtam mi, vagy ki az így közelebb mentem. Amikor végre felismertem, hogy Aliya az eltűnt a vízben. Gondolkodás nélkül levettem a cipőm és beúsztam utána. Megfogtam Aliya csuklóját és felhúztam a vízből majd kivittem a partra. Nem volt magánál, így először a tanárokat hívtam, majd mentőt.

*Lux szemszöge*
A kávézó után Kimberlyvel és Eddel visszamentünk a házakhoz Aliya pedig még elment sétálni. Este épp a fürdőbe igyekeztem amikor hirtelen szédülni kezdtem. A fejemhez kaptam ami ekkor már borzasztóan fájt.
- Lux, jól vagy? - aggódott Kimberly, s közben leültetett egy székre.
- Igen jól - válaszoltam. Akármilyen hihetetlen, az egész pillanatokon belül elmúlt.
Ekkor az osztályfőnök rontott be az ajtón.
- Lux, Kimberly, beszélnem kell veletek.
- Igen tanárnő?
- Rossz hírem van. Nagyon rossz. Dave épp az imént telefonált. A barátnőtöket, Aliyat eszméletlenül találta a folyóban.