Itt a vég :')

Mármint a blog vége... A történet ugyan nem fejeződött be, de úgy néz ki nem is fog. Bizony most búcsúzom, nem írok több részt. Valószínüleg nem is lesz folytatás de ha esetleg mégis, az nem mostanában lesz. Nagyon szépen köszönöm hogy eddig velem tartottatok és olvastatok. A kommenteket is szeretném megköszönni, jólestek a pozitív visszajelzések :) Szerettem blogot írni de most vége. Mégegyszer köszönök mindent és sziasztok :) Puszii mindenkinek <3

8. rész

Amikor odaértünk a ház elé világossá vált hogy ez tényleg Austin kocsija. És ő is benne volt.
- Aliya beszélhetnénk? - szállt ki a kocsiból.
Carlosra néztem, aki egy aggódó pillantással arra utalt hogy nem túl jó ötlet. Nem törődtem vele, a kezébe nyomtam a táskámat hogy vigye be. Carlos bement a házba Austin pedig a kocsinak támaszkodva hadarni kezdett:
- Aliya, szeretném ha tudnád hogy még mindig szeretlek. Annyira sajnálom.. hallottam hogy mi történt de még el sem mondtam miért kellett szakítanunk. -  közelebb lépett hozzám, és rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel. - Tudom hogy hülye voltam, de hidd el hogy mindig is szerettelek, most is szeretlek és mindig is szeretni foglak. - mondta majd még közelebb jött. Meleg, puha ujjai arcomat simogatták.
- Austin... kérlek.. - löktem el magamtól.
- Kérlek halgass meg.
Keresztbe tett karokkal vártam hogy Austin végre kinyögje amit akar, de ekkor megjelent Veronica, Austin volt barátnője. Lassú léptekkel közeledett felénk, vörös tincsei az arcába lógtak.
- Austin.. Drágám.. hát még is csak ott hagytad ezt a libát és végre visszajössz hozzám? - mondta vigyorral az arcán.
- Nem! - mondta Austin komoran  - még ha el is hagytam volna, biztosan nem érted.
Veronica felém fordult és közelebb hajolt hozzám.
- Austin egyszer úgyis az enyém lesz! - suttogta.
- Sok sikert.. - löktem el magamtól.
Veronica sietve lelépett, Austin pedig folytatta amit elkezdett.
- Nézd Aliya. A szakításhoz sem az idő sem a hely nem volt megfelelő. Nem telefonon kellett volna megbeszélni.
- Ühüm... akkor most élőben is szakítasz velem? Nagyon figyelmes vagy...
- Nem, dehogy.. Épp helyre akarom hozni a kapcsolatunkat. Én csak meg akartalak óvni.
- Szóval.. azért dobtál mert megakartál védeni? És mégis mitől?
- Ezt egyenlőre nem mondhatom el, de kérlek bízz bennem.
- Austin, kérlek nyögd már ki hogy mit akarsz..
- Azt akarom hogy bocsáss meg, és kezdjük újra.
Eléggé meglepett hogy Austin újra akarja kezdeni. Ráadásul iszonyatosan kíváncsi voltam hogy mégis mitől akart megóvni. De sehogy sem tudtam kiszedni belőle.
- Jól van megbocsájtok, de .. én most nem tudnám újrakezdeni.. maradjunk barátok.
Láttam Austin arcán a csalódottságot, de azért beleegyezett a barátságba. Egy arcra puszival elköszönt majd beült az autóba és elhajtott. Én csak álltam a ház előtt és néztem ahogy az utca végén a kocsi lekanyarodik és eltűnik.. Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Sóhajtottam egyet és besétáltam a házba. Carlos épp telefonon beszélt valakivel.

*Kimberly szemszöge*
A törikönyvet lapozgattam hátha okosodok egy kicsit, amikor halottam hogy csörög a telefonom, de mire előkapartam a párnák közül, bárki is hívott letette. Ismeretlen szám volt így nem tudtam visszahívni, de 2 perc múlva megint csörgött.
- Igen? - vettem fel.
- Szia Kim, Carlos vagyok. Aliya adta meg a számodat, remélem nem gond hogy felhívtalak.
- Szia Carlos. Képzeld csak DE óriási nagy gond hogy felhívtál nem is értem hogy merészelted - mondtam nevetve.
- Ó ezesetben elnézését kérem asszonyom - nevetett fel ő is.
- Nos miért is hívtál?
- Csak gondoltam elmehetnénk valahova együtt.
- Te most randira hívsz? - kérdeztem huncut kis mosollyal bár ő ezt nem látta.
- Igen, így is fogalmazhatunk. Szóval ráérsz holnap?
- Persze. Délután?
- A főtéren?
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. - mondtam majd leraktam a telefont.
Felpattantam az ágyról és ugrálni kezdtem örömömben. Elsem hiszem hogy ez velem történt. Carlos randira hívott.. De várjunk csak... mit fogok felvenni? ... hogyan csináljam meg a hajam? Nagyon izgatott voltam.

*Lux szemszöge*
Az ágyon feküdtem a laptop előtt amikor érdekes dolgon akadt meg a szemem.

2 komi után jön csak kövi rész

7. rész

*Lux szemszöge*

Nagyon meglepődtem amikor Carlos megragadta a kezemet és magaután húzott. A teraszra mentünk. Egy alak ott állt a terasz végén. Elképzelésem sem volt hogy ki az, csak a hátát láttam. Amikor megfordult leesett az állam. Rick volt az, teljes életnagyságban. De ki ez a srác? Honnan jött? Nem sok időm volt ezen elmélkedni mert hamar belekezdett mondandójába.
- Lux, ideje hogy megtudd az igazságot. - nézett a szemembe Rick. Mély, rekedt hangja és szavai ridegsége kicsit megrémített.
- Miféle igazságot? - kérdeztem értetlenül.
- Neked kell megmentened a várost.
- Mi? Te meg miről beszélsz?
- Arról hogy Camarrow városa el van átkozva. Pontosan ötven évvel ezelőtt kezdőtőtt minden. Először csak egy embert ért el az átok, mielőtt ő meghalt a legjobb barátját látta utoljára, és ő lett a következő áldozat. Ez azóta is így megy. Az átok akkoriban így szólt: Ötven év múlva valaki megtörheti a szőrnyű átkot, valaki aki érezni fogja hogy az áldozatok mit éreznek életük utolsó percében.
- Na jó állj... ha ez valami tréfa akar lenni akkor szólok hogy nem túl jó.
- Ez nem tréfa Lux. Ez az igazság. Semmi különöset nem éreztél mostanában? - ezen elgondolkoztam. Vajon tényleg igaz amit Rick mondott? És lehetséges hogy ez okozza a pár perces fejfájásaimat? Nagyon fura volt az egész.
- Hát... ami azt illeti... - motyogtam miközben leültem egy székre. - De Carlos neked ehhez mi közöd?
Carlos a cipőjét bámulta közben lábával apró köröket írt a földön.
- Hosszú - mondta halkan.
- És.. mit kell tennem? - néztem megint Rickre.
- Majd később elmesélem.

*Kimberly szemszöge*
Percekkel később Lux egyedül sétált vissza konyhába. Nem tudom mit csinálhattak odakint kettesben. De az biztos hogy kiderítem.
Elköszöntünk Aliyatol majd haza indultunk. Beültünk a kocsiba, de mielőtt Lux beindította a motrot kérdőre vontam:
- Mi volt ez az egész Carlos és közted?
- Kimberly, kérlek .... semmi okod féltékenykedni. Nincs köztünk semmi csak valamit megbeszéltünk de ez hosszú történet majd elmesélem. - válaszolt Lux morcosan.
Otthon aztán mindent elmesélt elejétől a végéig.
- Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem kissé lenézően.
- Dehogy viccelek. Szerinted ilyenekkel viccelődnék? - végülis elég meggyőzően adta elő és Lux tényleg nem az a fajta aki ilyen komolytalan tréfákat űzne.
- De erről senkinek nem szólhatsz egy szót sem, világos? - emelte fel a hangját Lux.
- Még Aliyanak sem?
- Nem. Neki most a szépségversenyre kell koncentrálnia.
- Igaz. -helyeseltem majd felálltam a kanapéról és a fürdő felé indultam.
- Zuhanyozni mész? - kiabált utánam Lux.
- Tudom, tudom. Neked is hagyjak melegvizet! - szóltam vissza.

*Aliya szemszöge*
A lányok azt akarják hogy induljak a szépség versenyen. De nem tudom jó ötlet-e mert sok mindenen mentem keresztül az elmúlt hetekben. Viszont úgysem hagynak békén amíg rá nem vesznek hogy induljak.
- Hogy vagy hercegnőm?  - lépett be a szobámba a bátyám.
- Carlos.. kérdezhetek valamit?
- Bármit hugi.
- Jövőhéten lesz egy szépségverseny. Szerinted induljak?
- Még szép hogy indulsz a versenyen! Biztosan megnyered.
- Rendben - nevettem majd megöleltem Carlost. Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem akartam hinni a szememnek. Austin volt az. Hosszú ideig csak a kijelzőt bámultam szótlanul.
- Nem akarod felvenni?
- Nem. - mondtam határozottan és az ágyra dobtam a telefont. - Elmegyünk sétálni? Napok óta ágyban fekszem, jól esne egy kis mozgás.
- Persze, menjünk.
Hoztam a lakáskulcsot és indultunk is. Elsétáltunk a parkba, körülnéztünk a városban és indultunk is haza. Amikor az utcánkba értünk egy ismerős kocsit pillantottam meg a házunk előtt. Minél közelebb mentünk annál inkább biztos voltam benne hogy a kocsi tulajdonosát ismerem. Reménykedtem benne hogy tévedek. 

6.rész

*Lux szemszöge*

Este elmentem, hogy sétáljak egyet az utcánkban. Zsebretett kezekkel, a földet bámulva lépkedtem lassan amikor szembe jött velem Jake. 

- Szia! Hát te? Nem osztálykiránduláson kéne lenned? - kérdezte Jake, egy gyönyörű mosoly kíséretében. Szőke haján a lemenő nap sugarai csillogtak, barna szemeiben pedig egyenesen elvesztem.  

- Szia! - köszöntem vissza, miközben éreztem hogy elpirulok. - De igen, csak hát, nekem és Kimberlynek hamarabb véget ért. 

- Hogy-hogy? 

- Mindegy, hosszú sztori. 

- Hát.. majd szombaton elmesélheted, akkor lesz időd. - mondta huncut mosollyal. 

- Talán majd elmesélem. Na de most mennem kell. 

- Jól van, majd még beszélünk. Szia! - Jake lassan közelebb hajolt hozzám, és közben éreztem az illatát, majd egy gyenge puszit nyomott az arcomra. De abban a pillanatban rossz előérzetem támadt. Megint az az ismerős érzés.. valahogy tudtam mi fog következni.. pár másodperc múlva éles fájdalom hasított fejembe, és a szédülés most sem maradt el.
- Minden oké? - kérdezte Jake aggódva.
- Persze, jól vagyok! - mondtam, és ekkor már tényleg nem volt semmi bajom.

*Másnap reggel*
Álmosan és kócosan vánszorogtam a fürdőbe majd kinyitottam a szekrényt és a fogkefémért nyúltam volna, ami nem volt a helyén.
- Kimberly hova tüntetted a fogkefém??!! - kiabáltam Kimnek, aki izgatottan lépett be a fürdőszoba ajtón.
- Na szóval .. hol is van a fogkefém?
- Ő... hát.. lehet hogy tegnap avval sikáltam ki az üdítőfoltot a szőnyegből.
- Hogy mit csináltál? - emeltem fel ismét a hangomat.
- Bocsi, majd veszek másikat. - hadarta és már viharzott is át a nappaliba.
Dühösen becsuktam a szekrényajtót és Kim után mentem.
- Téged meg mi lőtt? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Ma engedik haza Aliyat a kórházból. Aliya végre meggyógyult és készülhet a szépségversenyre.
- És ezért vagy így becsavarodva?
- Igen, ugyanis én segítek majd neki készülni, éés..
- És???
- És hát tudod .. Aliyanak van egy bátyja.
- Carlos?
- Igen.
- Mi van vele?
- Semmi, csak a gyönyörű kék szemei, a cuki mosolya... - olvadozott Kim.
- Jajj már Kimberly azt ne mondd hogy beleszerettél.
- Ugyan. Miért ne?
- Mert te minden második helyes srácba beleszeretsz.
- Ahj de ez most más..
- Jól van, te tudod. - zártam le a témát amikor meghallottam a tévét:
"Az elmúlt hetekben több rejtéjes halálesetről számolhattunk be. A legutóbbi ilyen eset tegnap, az esti órákban történt..."

*Kimberly szemszöge*
- Naa hogy van a mi kis betegünk? - rontottunk be Aliya szobájába, aki azonnal kipattant az ágyból és sorra ölelgetett minket.
- Jól vagyok, már semmi bajom. - mosolygott Aliya. - menjünk ki a konyhába ott nagyobb a hely.
Aliya magaköré tekert egy plédet majd kimentünk a konyhába.
Carlos ott állt a pultnál egy farmer gatyában, zokniban és egy szürke pulcsiban.. de neki még ez is jól állt. Le sem tudtam venni róla a szemem, kivéve amikor oda ment Luxhoz és valamit a fülébe súgott. Hirtelen féltékenység fogott el. Vajon mit mondott neki? És miért neki mondta? De Lux tudja hogy Carlos tetszik nekem szóval nem lehet gond. ..Gondoltam ezt mindaddig amíg Carlos meg nem fogta Lux kezét és kisétáltak a teraszra.

5. rész

Nem tudtuk elhinni amit a tanár mondott.

- Ho-hogy? Nem .. az nem lehet. - mondta Kim kétségbeesetten. 

Azonnal elindultunk a helyszínre. Amikor odaértünk már a mentők is kint voltak. 

- Hogy van? Ugye nincs baja? - érdeklődtem.

- Ne aggódj. Rendbe fog jönni, de most be kell vinnünk a kórházba. - próbált nyugtatni az orvos.

Nagyon ideges voltam, a gyomrom egy csomóban állt. Nem tudtuk mi történt Aliyaval. Szörnyű érzés volt. Csak álltunk a folyóparton tehetetlenül és néztük ahogy a mentő elviszi barátnőnket. Kimberlyt nagyon megviselte a dolog, ahogy engem is, de én próbáltam erős maradni. Odamentem hozzá és átöleltem.
Ahogy Kimberly a karjaim között pityergett, a háta mögött a távolban megpillantottam egy ismeretlen alakot.
Szőke tincseit összekócolta a szél, és tetőtől talpig feketében volt. Hűvös tekintete végig az enyémet fürkészte.
Kim hirtelen eltolt magától.
- Van egy zsepid?
A zsebembe nyúltam és odaadtam neki a zsepit, azután megint hátra pillantottam, de a rejtélyes idegen eltűnt.
- Gyere menjünk vissza a házba. - mondtam halkan majd lassú léptekkel elindultunk.
Amikor visszaértünk mindenki kérdésekkel halmozott el minket, amelyekre nem tudtunk válaszolni. Bementünk a szobánkba, hogy egy kicsit visszavonuljunk és megnyugodjunk, de Aliya üres ágyát látva mindig felszínre tört az a szörnyű érzés. Már éjfél lehetett de én még mindig nem tudtam aludni, így csendben kimentem az udvarra elszívni egy szál cigit. Bár nem volt szabad, nem bírtam ki hogy ne tegyem. A Hold gyönyörűen világított, egy felhő sem volt az égen. Leültem egy padra és a csak az elmúlt 2 nap eseményire gondoltam. Hűvös szél fújt, kezdtem fázni, egy nagy sóhajtással kifújtam a cigifüstöt és elnyomtam a csikket, majd visszamentem aludni. Reggel a telefonom rezgésére keltem. Nagynehezen előkotortam az ágy alól és a kijelzőt bámultam. A szomszéd srác hívott, Jake. Amióta csak telefonszámot cseréltünk mindig erre a pillanatra vártam. De most pont a legrosszabbkor hívott. Ledobtam magamrol a takarót és halkan kiosontam, nehogy felébresszem Kimberlyt. Leültem a folyosón lévő kanapéra, az egyik lábamat magam alá húztam és felvettem a telefont.
- Igen? - szóltam félénken a telefonba.
- Szia Lux! Jake vagyok. Szombaton grillparti lesz nálunk. Nincs kedved átjönni?
- Szie Jake. Köszönöm a meghívást. Még nem tudom, épp aznap érek haza osztálykirándulásról.
- Értem, akkor majd még hívlak. Szia!
- Szia! - tettem le a telefont.
Pár másodpercel később nyílt a szobaajtó és Kimberly lépett ki rajta.
- Jó reggelt. - mondta álmosan, kedvtelenül.
- Jobbat... Nem kérdezzük meg az osztályfőnököt hogy nem mehetnénk-e ma haza? Még 3 napot itt kéne töltenünk miközben tudjuk hogy Aliya kórházban fekszik. Nekem semmi kedvem itt maradni.
- De igen.. Menjünk, keressük meg.
Kimentünk az ebédlőbe, a legtöbb osztálytársunk az asztaloknál reggelizett a többiek pedig már pakoltak el.
- Ezek szerint csak mi aludtunk ilyen sokáig. - jegyezte meg Kim.
Odasétáltunk az osztályfőnökhöz aki épp az ebédlő másik felében beszélgetett egy tanárral. Engedélyt kértünk hogy távozhassunk a táborból, amit meg is kaptunk. Délben indult a buszunk így neki is álltunk pakolni.
Miközben a szobában a ruhákat pakoltunk a bőröndökbe szóba jött Dave.
- Azért rendes volt Davetol hogy megmentette Aliya életét ..nem?
- Hát, én még mindig nem bízom meg benne. Nem szimpi a csávó. - mondtam fintorogva.

*Otthon*

Amikor a házunk elé értünk a táskámban kotorászni kezdtem a kulcs után. Amikor végre előkerült észrevettem hogy hiányzik egy kulcs, méghozzá a garázskulcs. Először nem törődtem vele, gondoltam csak leesett és a táskámban maradt. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Aztán a nappaliban átnéztem a táskámat de nem találtam benne a kulcsot. Felhívtam Edet hogy nézzen körül a táborban nem hagytam-e ott, de ő sem találta. Mivel a fiókban volt egy pótkulcs egyenlőre lemondtam arról, hogy megtaláljam az elvesztett darabot.
Este elmentem a boltba venni valamit vacsira. Épp a járdán sétáltam amikor megláttam az út túloldalán ugyanazt az ismeretlen srácot akit a folyóparton a táborban. Megint zord pillantást vetett rám, majd elment előttem egy busz, és mire megint láttam volna eltűnt.
A boltban épp a müzlik sorában nézelődtem amikor ézeztem hogy valaki mögöttem áll. Megfordultam és két csillogó barna szempár nézett vissza rám. Megijedtem. Az ismeretlen szöszi állt ott.
- Te vagy Lux... Ugye? - kérdeze mély, rekedt hangon.
- Igen.. De Te ki vagy?
- Rick Lombelon. - mosolygott.
- És... honnan tudod a nevem? hogy kerültél a folyópartra és most mit keresetl itt? - tettem fel egymás után a kérdéseket.
- Nyugi.. idővel mindenre választ kapsz. - mondta, majd szó nélkül elsétált.
Végeztem a vásárlással és hazamentem Kimberlyhez.
Másnap bementünk a kórházba Aliyahoz

*Aliya szemszöge*
Reggel fáradtam dörzsöltem szemeimet. Nem tudtam hol vagyok, és hogy mi történt. Semmire sem emlékeztem. Körülnéztem, és egy kórházban találtam magam. Mindenféle gépekre voltam rákötve. Pár perc múlva Lux és Kim nyitottak be az ajtón. Nagyon örültem az ismerős arcoknak.
- Aliya! Úgy örülünk hogy nem esett komoly bajod! - ölelt magához szorosan Lux.
- Köszi, de...elmesélnétek mi történt?
- Mi sem tudjuk pontosan.. Dave talált rád a folyóban.. - kezdte el Kimberly
- Mi?? Milyen folyó? A közelben nincs is folyó..
- Nem. Osztálykiránduláson voltunk. Ott volt folyó. - helyesbített Lux.
Miután a lányok elmesélték mi történt hirtelen eszembe jutott minden.. Az hogy véget akartam vetni az életemnek.. Nagyon szégyelltem magam így inkább nem szóltam róla a nekik, jobb ha abban a tudatban maradnak hogy baleset történt.

*Rick szemszöge*
Lux még nem tudja hogy ő a kiválasztott. Pedig nagy hatalma van, amiről nem is tud. Nekem kell szembesíteni mindennel. Nem lesz könnyű. De csak ő tudja megakadályozni az áldozatok halálát. Amit már neki is érezni kellett volna. Camarrow város titkát neki kell őriznie ha eljön az idő. A barátnőjének is megkellett volna halnia, de Dave megakadályozta. Dave a sötét oldalon áll. Megmentett egy emberi életet, de ezzel Cammarow titkát veszélybe sodorta. Lux az aki még megmentheti az ősi titkot és véget vethet mindennek. 

4.rész

Végig tapogattam a zsebeimet hogy megbizonyosodjak nincs nálam a telefonom.
Kicsit közelebb mentünk. Ekkor már teljesen jól látszott hogy Dave az én mobilomat tartja a kezében. De vajon hogy került hozzá?
- Nem mész oda? - kérdezte Kimberly.
Több sem kellett, Kimre néztem, bólintottam, majd gyors léptekkel haladtam Dave felé. Köszönés nélkül ráförmedtem.
- Az ott véletlenül nem az én telefonom?
- Elképzelhető. A dobozok mellett találtam a szálláson.
Kikaptam Dave kezéből telefont majd vissza sétáltam Aliyahoz és Kimhez.
- Na miért volt nála? - érdeklődött Kim.
- Dobozpakolás közben biztos elhagytam, és ő találta meg.
Eljött a délután és a megbeszélt helyen találkoztunk Eddel. Kim, Aliya és én az asztalnál ülve beszélgettünk amikor Ed is megérkezett. Kihúzta a széket és leült hozzánk.
- Képzeld, Dave azért nem volt a buszon mert a szülei hozták kocsival. - ujságolta Kim.
- Állítólag. - tettem hozzá miközben a szívószállal babráltam.
- És ezt honnan tudjátok?
- A tanár mondta - válaszolt Aliya.

*Aliya szemszöge*
Miután eljöttünk a kávézóból megcsörrent a telefonom. A barátom, Austin hívott.
- Ti nyugodtan menjetek vissza a házakhoz én még sétálok egy kicsit. - szóltam a többieknek, ugyanis sejtettem hogy hosszú beszélgetés lesz. Austin nem akarta hogy eljöjjek erre a kirándulásra és emiatt összevesztünk. Vettem egy nagy levegőt és felvettem a telefont.
- Szia! - szoltam a telefonba majd leültem egy padra
- Szia Aliya. Beszélnünk kell.
- Mondd!
- Szóval.... - szakította félbe mondandóját rövid szünettel. - először is leszögezném, nem az gond hogy elmentél a kirándulni, de szerintem szakítanunk kéne.
Hosszú percekig nem szóltam a telefonba, egyszerűen sokkoltak Austin szavai, amelyek fejemben visszhangoztak. Nem tudtam elhinni hogy tényleg szakítani akar. Ráadásul ennyire érzéstelenül, szárazon.
- Aliya ott vagy még?
Megráztam a fejem hogy egy kicsit magamhoz térjek.
- Ahogy akarod. Szakítsunk. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd kinyomtam a telefont.
A padon ülve összefont karokkal sírtam még egy ideig, majd elindultam a folyópartra. Először csak néztem a hullámokat melyek csábítottak. Aztán a cipőmet a sziklák mellett levettem és mezítláb óvatosan a  habokba sétáltam. Hideg volt a víz, de csak sétáltam egyre beljebb. Nem gondoltam semmire csak sírtam. Már térdigt ért a víz de nem álltam meg, kisírt szemekkel haladtam tovább. A fejemben egyre csak az járt hogy elmerülök a vízben, hisz nincs értelme az életemnek. Amit Austin mondott nekem azt folyamatosan lejátszottam magamban újra és újra de mindig csak jobban fájt. Aztán a fájdalom és szomorúság teljesen úrrá lett rajtam és elmerültem.

*Dave szemszöge*
Este a folyó parton sétáltam és köveket dobáltam a vízbe. Egyszercsak megpillantottam egy alakot a vízben. Nem tudtam mi, vagy ki az így közelebb mentem. Amikor végre felismertem, hogy Aliya az eltűnt a vízben. Gondolkodás nélkül levettem a cipőm és beúsztam utána. Megfogtam Aliya csuklóját és felhúztam a vízből majd kivittem a partra. Nem volt magánál, így először a tanárokat hívtam, majd mentőt.

*Lux szemszöge*
A kávézó után Kimberlyvel és Eddel visszamentünk a házakhoz Aliya pedig még elment sétálni. Este épp a fürdőbe igyekeztem amikor hirtelen szédülni kezdtem. A fejemhez kaptam ami ekkor már borzasztóan fájt.
- Lux, jól vagy? - aggódott Kimberly, s közben leültetett egy székre.
- Igen jól - válaszoltam. Akármilyen hihetetlen, az egész pillanatokon belül elmúlt.
Ekkor az osztályfőnök rontott be az ajtón.
- Lux, Kimberly, beszélnem kell veletek.
- Igen tanárnő?
- Rossz hírem van. Nagyon rossz. Dave épp az imént telefonált. A barátnőtöket, Aliyat eszméletlenül találta a folyóban.

3. rész

*Ed szemszöge*
Miután lefeküdtünk, és lekapcsoltuk a lámpát, bevillant valami. Amikor Lux és én séltálni voltunk, láttuk Davet, aki a buszon nem volt ott. De akkor hogy került oda?? Csendben kibújtam a paplan alól, magamra kaptam a pólómat, és óvatos léptekkel az ajtó felé haladtam. Lassan kinyitottam nehogy zajt csapjak. Átszaladtam a lányok házához és bekopogtam. Hűvös volt, rajtam pedig csak gatya meg póló volt, így dideregve vártam hogy valaki ajtót nyisson.
- Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte Lux a kilincset szorongatva.
- Bemehetek? Itt kint elég hideg van.
Lux beengedett, majd a folyosón folytattuk a beszélgetést.
- Na mondd miért jöttél vb!
- Emlékszel amikor láttuk Davet egy emberrel beszélgetni?
- Igen.
- Csak hogy Dave a buszon nem volt ott amikor névsort olvastak.
- Tényleg.. ez fura. Én épp most láttam a házak között settenkedni.
- Valami nem stimmel a sráccal. Ezt a beszélgetést holnap folytatjuk, most megyek, nehogy észre vegyék hogy ellógtam. -  mondtam majd az ajtóhoz sétáltam. Épp nyúltam a kilincsért amikor Lux utánam szólt.
- Ed! Várj egy kicsit! - szólt, majd odajött és a kezembe nyomott egy cetlit, amit a zsebéből vett elő.
- Ez meg mi?
- Egy kávézó címe. Itt van a közelben. Kimberlyvel hétvégén utána néztünk neten hogy milyen helyek vannak itt ahol nyugisan lehet beszélgetni. Délelőtt a lányokkal a kötelező program után még megnézünk valamit, de délután gyere oda és beszélgetünk.
- Rendben. Jó éjt! - köszöntem el, majd vissza mentem a mi házunkba.
Amikor beléptem a szobába sötét volt.
- Ed! Te meg hol voltál ilyen későn? - majd nem szívrohamot kaptam amikor a haverom kérdőre vont.
- Csak... sétáltam. - próbáltam kimagyarázni magam.

*Lux szemszöge*
Miután Ed elment visszabújtam az ágyba. Magamra húztam a takarót és megpróbáltam aludni. Nem nagyon ment, mivel folyamatosan Dave járt a fejemben. Elképzelésem sem volt hogy kerülhetett oda.
Másnap reggelinél Aliyaval és Kimberlyvel is ezen gondolkodtunk. A tanár közben fel.le járkált az asztalok között.
- Tanárnő! - szólítottam meg amikor mellénk ért.
- Igen?
- Dave, az új srác, ő nem volt ott a buszon amikor jöttünk. Hogy.hogy most itt van?
- Davet a szülei hozták el kocsival mert lekéste a buszt.
- Értem. Köszönöm Tanárnő!
Szendvics és tea volt reggelire, de nem volt hozzá étvágyam. Vissza vittem a tálcát és szóltam a lányoknak hogy megyek segíteni a tanároknak.
Miközben a dobozokat pakolgattam észre sem vettem hogy a telefonom kicsúszott a zsebemből. Miután az összes dobozt felpakoltam a helyére, ahogy a tanár kérte vissza mentem a csajokhoz, a telefonom pedig ott hevert a földön. Kimberlyvel és Aliyaval a szabad foglakozáson elmentünk a városba körül nézni. A kirakatok előtt sétálgattunk, amikor megláttam Davet ugyanazzal az emberrel mint előző nap. Nem tudtam ki lehet az vagy miről beszélnek, de ahogy közelebb értünk, ismerős tárgyat pillantottam meg Dave kezében.
- Aliya, javíts ki ha tévedek, de az a telefon Dave kezében teljesen ugyan olyan mint az enyém.
Aliya alaposan szemügyre vette mielőtt bármit is mondott volna.
- De igen, tényleg hasonlít.
Próbáltam hallgatózni hogy miről beszélnek, de nem voltunk annyira közel hogy ki lehessen venni a szavakat.

2. rész

- Jaj Kim had nézzük már a filmet. Kit érdekel hogy hogyan halt meg az az ember?! - mondtam és meg sem várva a választ elkapcsoltam. Kényelmesen elhelyezkedtünk majd elindítottuk a filmet.

Miután vége lett elég későre járt így javasoltuk Aliyanak hogy aludjon nálunk, holnap úgy sincs suli. Miután Kim és Ali lefeküdtek, én pedig csináltam magamnak egy kakaót. Bögrével a kezemben odasétáltam az ablakhoz és miközben a sötét, Hold világította udvart figyeltem Jake járt a fejemben. A gyönyörű barna szemei, a nevetése, a mosolya... azok a dolgok amikről tudtam hogy soha nem lesznek az enyémek. 

Jake az utcánkban lakott, magas, szőke hajú, barna szemű 25 éves srác. Két éve költözött Camarrowba. Akkor még nem nagyon érdeklődtem iránta, de aztán egyre többet beszélgettünk és ahogy megismertem lassan belezúgtam. Gondolataimból a cicám zökkentett vissza a valóságba, amikor lábamhoz dörgölőzve dorombolni kezdett. Az üres bögrét a mosogatóba tettem majd én is elmentem aludni. Másnap a lányokkal elmentünk bevásárolni az osztálykirándulásra. 

- Tök jó hogy egy egész hétre megyünk! Azt hiszem nem fogunk sokat aludni! - mesélte izgatottan Kimberly miközben a mogyorókrémet a kosárba tette. 

- Hogy is hívják azt a helyet ahova megyünk? - kérdezte Aliya.

- Nem tudom valami fura neve van. Kim, te sem tudod?

- Nem, de nem is az a lényeg! 

Miután mindent megvettünk, Aliyát hazavittük majd mi is haza mentünk.

Beparkoltam a garázsba és megpillantottam Jaket. Épp indult kutyát sétáltatni. Odaköszöntem neki, ő pedig visszaköszönt. 

Másnap este lázasan készülődtünk a kirándulásra. Már mindent bepakoltunk a bőröndbe. 

- Már nagyon várom a kirándulást! Biztos szupi lesz. 

- Igen de ha reggel elakarjuk érni a buszt, nem ártana lassan lefeküdnünk, hogy feltudjunk kelni. 

- Ó jesszus, már ennyi az idő? - pillantott Kimberly az órára. 

- Igen, úgyhogy én megyek is fürödni aztán alszok. Jóéjt! - köszöntem el miközben kisétáltam a nappaliból. 

Másnap már a buszon ültünk, és a tanárunk névsorolvasást tartott. Kiderült hogy Dave nincs ott. Ennek örültem, legalább nem látom egy teljes hétig. Amikor odaértünk beköltöztünk a faházakba, utána pedig szabad foglalkozás volt. Gondoltam felderítem a környéket. Megkértem Edet hogy jöjjön velem, mert Kim és Aliya más programot talált ki. Egy erdős területen sétáltunk, amikor megin magával ragadott az a fura érzés, ami múltkor, és nem sokára a fejfájás is jelentkezett. Nem tudtam mitől lehet de nem nagyon törődtem vele, mert hamar elmúlt. Amikor kiértünk az útra Ed meglátta Davet aki egy helyi emberrel beszélgetett. 

- Nézd csak! Az ott nem Dave?

- De igen, de nem érdekel. Nem bírom azt a csávót. 

- Vajon miről beszél azzal az emberrel.

- Amekkora idióta biztos eltévedt és útbaigazítást kért.

- Nem hiszem. Nagyon elmélyülten beszélnek valamiről.

Ednek igaza volt. Úgy tűnt mintha már ismernék egymást. 

- Mindegy hagyjuk, inkább menjünk vissza a házakhoz.

Vissza mentünk és csatlakoztunk a többiekhez. Este 10 óra körül már szólt a tanár hogy ideje aludni menni. Aliyaval és Kimberlyvel egy szobát kaptunk szerencsére. Mivel sem tévé sem egyéb dolog nem volt a szobában amivel lefoglalhattuk volna magunkat beszélgetni kezdtünk, de Aliya talált egy rádiót a sarokban. Bekapcsoltuk, hogy ne legyen olyan csend. Épp a kedvenc számunk ment, így nem volt kérdés: végig táncoltuk az egészet. Amikor vége lett bebújtunk a paplan alá.

" Most pedig esti híreink következnek (...) Ma délután egy ember tisztázatlan körülmények között életét vesztette."

Kimberlynek ismerős volt ez a mondat.

- Mostanában sok a relytélyes halál eset.. - töprengett Kim értelmetlenül. 

- Mire gondolsz? - kérdeztem tőle, miközben felvettem egy párnát a földről és a fejem alá tettem. 

- Hát... Múltkor amikor filmet néztünk... akkor is valami hasonlót jelentettek be.

- Kettő az még nem sok. - mondta Aliya majd átfofrdult a másik oldalára. - Na én alszok mert már álmos vagyok. Jó éjt csajok!

Lekapcsoltam a lámpát, majd elaludtunk. Az éjjel közepén fura zajokra lettem figyelmes. Felkeltem hogy megnézzem mi az. Kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon. Dave osont át a ház előtt.

- Hát ez meg mit csinál itt? - motyogtam magamban. 

1. rész

Szóval meghoztam az első részt, igaz kicsit rövid :) A történetet mindig valakinek a szemszögéből fogom írni. Jó olvasást , és ha tetszik - avagy nem tetszik - komizzatok :)

xoxo Niki

*Lux szemszöge*
Meghallottam az ébresztő óra csipogását. Felültem az ágyban, és az órára pillantottam.
- Te jó ég! Már ennyi az idő?! - kiáltottam fel majd felvettem a farmernadrágom és átmentem a szomszéd szobába hogy felkeltsem az albérlő társamat Kimberlyt.
- Kim ébresztő! - rontottam be a szobába, de Kim már nem volt ott.
Kimentem a konyhába.
- Jóreggelt! - mosolygott rám Kimberly, miközben zöldséget szeletelt a reggelihez.
- Jaj Kim miért nem keltettél fel? El fogunk késni a suliból.
- Nyugii. Este felhívott Aliya hogy elmarad az első óránk, csak a tanár elfelejtett szólni.
- Oh akkor jó. Tényleg mi van Aliyával? Indul a szépségversenyen? - kérdeztem majd bekapcsolódtam a reggeli készítésbe.
- Nem tudom. Még nem mondta. - válaszolt Kim miközben elővette a narancs levet a hűtőből.
Reggeli után elindultunk a suliba. A kapuban várt ránk Aliya. Két legjobb barátnőmmel az oldalamon sétáltam az osztályterembe, de az ajtóban hirtelen rossz előérzetem támadt. Egy pillanatra megálltam majd leültem a helyemre.
- Minden oké? - kérdezte a padtársam, Ed.
- Igen, persze. - ahogy ezt kimondtam, mintha villám csapott volna a fejembe. Borzalmasan fájni kezdett. Hirtelen a fejemhez kaptam, ahogy a fájdalom belehasított.
- Biztos jól vagy?
- Jól vagyok, nincs semmi gond.
Pillanatok múlva a tanár lépett be az ajtón, de ekkor a fejfájásnak nyoma sem volt.
Az irodalom óra éppen olyan unalmas volt mint mindig. Az osztályfőnöki óra már valamivel esemény dúsabb volt. A tanár bemutatta nekünk az új osztálytársunkat, Dave-t aki már első ránézésre sem volt túl szimpatikus. Ezen kívül megbeszéltük az osztálykirándulás részleteit. Ebédnél Aliyaval és Kimberlyvel ugyan ahhoz az asztalhoz ültünk ahova mindig. Vagyis csak szerettünk volna, ha Jake nem foglalta volna el.
- Bocsi, de ez itt a mi helyünk. Keress magadnak másik asztalt! - szóltam rá nem túl kedvesen.
- Tényleg? Sehol nem látom a neveteket.
- Ó neaggódj ezt megoldhatjuk, de nem ajánlom. - erre a csak egy flegma mosolyt kaptam válaszul.
Jake felállt és elment.
- Ez a srác nem tudja kivel kezdett ki. - jegyezte meg Kim.
- Nem kéne este megnézni valami jó filmet? - terelte a témát Aliya.
- Rendben. Nézzük nálunk. Kim tegnap töltött le filmeket. - javasoltam.
A nap többi része gyorsan telt. Este Kimberlyvel a filmezéshez készülődtünk.
- Hol a pattogatott kukorica?
- Fent a szekrényben, jobb oldalt.
Kim elővette a kukoricát és berakta a mikróba, én pedig elemet kerestem a távirányítóba. Már mindennel végeztünk amikor Aliya csengetett.
- Szia gyere be! - nyitottam ajtót.
Leültünk a kanapéra.
- Ali áruld már el hogy indulsz-e a szépség versenyen!
- Lux ne faggatózz már még én sem tudom.
- Indulj te bolond gyönyörű vagy! - biztattam.
 - Majd még átgondolom. - zárta le a beszélgetést Aliya amikor csatlakozott hozzánk Kimberly, aki viszont úgy gondolta a téma nincs lezárva.
- Idefigyelj Aliya.. ha nem mész el én foglak odacincálni a versenyre... világos??
- Ha azt mondom indulok, akkor végre békén hagytok?
- Igen! vágtuk rá egyszerre.
Miután a szükséges dolgokat megbeszéltünk bekapcsoltuk a tévét, és épp a híradó ment. Elakartam kapcsolni de Kim nem engedte.
"Egy ember ma reggel rejtélyes körülmények között életét vesztette..."

Bevezetés

Sziasztok!

Niki vagyok, és szeretném elmondani hogy miről is fog szólni ez a blog :) Ha érdekel, és szeretnéd elolvasni az új részeket iratkozz fel rendszeres olvasónak, ha véleményed van ne tartsd magadban, hanem írd meg kommentben! Ha kérdésetek van szintén kommentben jelezhetitek.

Camarrow egy amerikai kis város. Itt éli mindennapjait Lux, a 22 éves egyetemista lány, akinek egy nap hirtelen furcsa érzése támadt és éles fájdalom hasított fejébe. Pár perc múlva az egész elmúlt, ám ez a jelenség nem tűnt el életéből. Egyre többször fordult elő vele a dolog, és később az okára is rátalál. Luxnak feltűnik hogy azokon a napokon amikor jelentkeznek ezek a tünetek az esti hírekben mindig bejelentik egy ember rejtélyes halálát. A titokzatos dolgokkal együtt megjelenik egy fiú is a lány életében, Rick, akivel nem túl fényes a kapcsolatuk. Hogy ezek után hogy alakul a lány élete, hogy megbékél-e Rickkel, és hogy fény derül-e a titkokra, megtudhatjátok ha velem tartotok és olvassátok a blogot! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket és kíváncsian várjátok majd az újabb részeket! :)

Legyen szép napotok! 

Puszi: NIki:)