7. rész

*Lux szemszöge*

Nagyon meglepődtem amikor Carlos megragadta a kezemet és magaután húzott. A teraszra mentünk. Egy alak ott állt a terasz végén. Elképzelésem sem volt hogy ki az, csak a hátát láttam. Amikor megfordult leesett az állam. Rick volt az, teljes életnagyságban. De ki ez a srác? Honnan jött? Nem sok időm volt ezen elmélkedni mert hamar belekezdett mondandójába.
- Lux, ideje hogy megtudd az igazságot. - nézett a szemembe Rick. Mély, rekedt hangja és szavai ridegsége kicsit megrémített.
- Miféle igazságot? - kérdeztem értetlenül.
- Neked kell megmentened a várost.
- Mi? Te meg miről beszélsz?
- Arról hogy Camarrow városa el van átkozva. Pontosan ötven évvel ezelőtt kezdőtőtt minden. Először csak egy embert ért el az átok, mielőtt ő meghalt a legjobb barátját látta utoljára, és ő lett a következő áldozat. Ez azóta is így megy. Az átok akkoriban így szólt: Ötven év múlva valaki megtörheti a szőrnyű átkot, valaki aki érezni fogja hogy az áldozatok mit éreznek életük utolsó percében.
- Na jó állj... ha ez valami tréfa akar lenni akkor szólok hogy nem túl jó.
- Ez nem tréfa Lux. Ez az igazság. Semmi különöset nem éreztél mostanában? - ezen elgondolkoztam. Vajon tényleg igaz amit Rick mondott? És lehetséges hogy ez okozza a pár perces fejfájásaimat? Nagyon fura volt az egész.
- Hát... ami azt illeti... - motyogtam miközben leültem egy székre. - De Carlos neked ehhez mi közöd?
Carlos a cipőjét bámulta közben lábával apró köröket írt a földön.
- Hosszú - mondta halkan.
- És.. mit kell tennem? - néztem megint Rickre.
- Majd később elmesélem.

*Kimberly szemszöge*
Percekkel később Lux egyedül sétált vissza konyhába. Nem tudom mit csinálhattak odakint kettesben. De az biztos hogy kiderítem.
Elköszöntünk Aliyatol majd haza indultunk. Beültünk a kocsiba, de mielőtt Lux beindította a motrot kérdőre vontam:
- Mi volt ez az egész Carlos és közted?
- Kimberly, kérlek .... semmi okod féltékenykedni. Nincs köztünk semmi csak valamit megbeszéltünk de ez hosszú történet majd elmesélem. - válaszolt Lux morcosan.
Otthon aztán mindent elmesélt elejétől a végéig.
- Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem kissé lenézően.
- Dehogy viccelek. Szerinted ilyenekkel viccelődnék? - végülis elég meggyőzően adta elő és Lux tényleg nem az a fajta aki ilyen komolytalan tréfákat űzne.
- De erről senkinek nem szólhatsz egy szót sem, világos? - emelte fel a hangját Lux.
- Még Aliyanak sem?
- Nem. Neki most a szépségversenyre kell koncentrálnia.
- Igaz. -helyeseltem majd felálltam a kanapéról és a fürdő felé indultam.
- Zuhanyozni mész? - kiabált utánam Lux.
- Tudom, tudom. Neked is hagyjak melegvizet! - szóltam vissza.

*Aliya szemszöge*
A lányok azt akarják hogy induljak a szépség versenyen. De nem tudom jó ötlet-e mert sok mindenen mentem keresztül az elmúlt hetekben. Viszont úgysem hagynak békén amíg rá nem vesznek hogy induljak.
- Hogy vagy hercegnőm?  - lépett be a szobámba a bátyám.
- Carlos.. kérdezhetek valamit?
- Bármit hugi.
- Jövőhéten lesz egy szépségverseny. Szerinted induljak?
- Még szép hogy indulsz a versenyen! Biztosan megnyered.
- Rendben - nevettem majd megöleltem Carlost. Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem akartam hinni a szememnek. Austin volt az. Hosszú ideig csak a kijelzőt bámultam szótlanul.
- Nem akarod felvenni?
- Nem. - mondtam határozottan és az ágyra dobtam a telefont. - Elmegyünk sétálni? Napok óta ágyban fekszem, jól esne egy kis mozgás.
- Persze, menjünk.
Hoztam a lakáskulcsot és indultunk is. Elsétáltunk a parkba, körülnéztünk a városban és indultunk is haza. Amikor az utcánkba értünk egy ismerős kocsit pillantottam meg a házunk előtt. Minél közelebb mentünk annál inkább biztos voltam benne hogy a kocsi tulajdonosát ismerem. Reménykedtem benne hogy tévedek. 

6.rész

*Lux szemszöge*

Este elmentem, hogy sétáljak egyet az utcánkban. Zsebretett kezekkel, a földet bámulva lépkedtem lassan amikor szembe jött velem Jake. 

- Szia! Hát te? Nem osztálykiránduláson kéne lenned? - kérdezte Jake, egy gyönyörű mosoly kíséretében. Szőke haján a lemenő nap sugarai csillogtak, barna szemeiben pedig egyenesen elvesztem.  

- Szia! - köszöntem vissza, miközben éreztem hogy elpirulok. - De igen, csak hát, nekem és Kimberlynek hamarabb véget ért. 

- Hogy-hogy? 

- Mindegy, hosszú sztori. 

- Hát.. majd szombaton elmesélheted, akkor lesz időd. - mondta huncut mosollyal. 

- Talán majd elmesélem. Na de most mennem kell. 

- Jól van, majd még beszélünk. Szia! - Jake lassan közelebb hajolt hozzám, és közben éreztem az illatát, majd egy gyenge puszit nyomott az arcomra. De abban a pillanatban rossz előérzetem támadt. Megint az az ismerős érzés.. valahogy tudtam mi fog következni.. pár másodperc múlva éles fájdalom hasított fejembe, és a szédülés most sem maradt el.
- Minden oké? - kérdezte Jake aggódva.
- Persze, jól vagyok! - mondtam, és ekkor már tényleg nem volt semmi bajom.

*Másnap reggel*
Álmosan és kócosan vánszorogtam a fürdőbe majd kinyitottam a szekrényt és a fogkefémért nyúltam volna, ami nem volt a helyén.
- Kimberly hova tüntetted a fogkefém??!! - kiabáltam Kimnek, aki izgatottan lépett be a fürdőszoba ajtón.
- Na szóval .. hol is van a fogkefém?
- Ő... hát.. lehet hogy tegnap avval sikáltam ki az üdítőfoltot a szőnyegből.
- Hogy mit csináltál? - emeltem fel ismét a hangomat.
- Bocsi, majd veszek másikat. - hadarta és már viharzott is át a nappaliba.
Dühösen becsuktam a szekrényajtót és Kim után mentem.
- Téged meg mi lőtt? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Ma engedik haza Aliyat a kórházból. Aliya végre meggyógyult és készülhet a szépségversenyre.
- És ezért vagy így becsavarodva?
- Igen, ugyanis én segítek majd neki készülni, éés..
- És???
- És hát tudod .. Aliyanak van egy bátyja.
- Carlos?
- Igen.
- Mi van vele?
- Semmi, csak a gyönyörű kék szemei, a cuki mosolya... - olvadozott Kim.
- Jajj már Kimberly azt ne mondd hogy beleszerettél.
- Ugyan. Miért ne?
- Mert te minden második helyes srácba beleszeretsz.
- Ahj de ez most más..
- Jól van, te tudod. - zártam le a témát amikor meghallottam a tévét:
"Az elmúlt hetekben több rejtéjes halálesetről számolhattunk be. A legutóbbi ilyen eset tegnap, az esti órákban történt..."

*Kimberly szemszöge*
- Naa hogy van a mi kis betegünk? - rontottunk be Aliya szobájába, aki azonnal kipattant az ágyból és sorra ölelgetett minket.
- Jól vagyok, már semmi bajom. - mosolygott Aliya. - menjünk ki a konyhába ott nagyobb a hely.
Aliya magaköré tekert egy plédet majd kimentünk a konyhába.
Carlos ott állt a pultnál egy farmer gatyában, zokniban és egy szürke pulcsiban.. de neki még ez is jól állt. Le sem tudtam venni róla a szemem, kivéve amikor oda ment Luxhoz és valamit a fülébe súgott. Hirtelen féltékenység fogott el. Vajon mit mondott neki? És miért neki mondta? De Lux tudja hogy Carlos tetszik nekem szóval nem lehet gond. ..Gondoltam ezt mindaddig amíg Carlos meg nem fogta Lux kezét és kisétáltak a teraszra.

5. rész

Nem tudtuk elhinni amit a tanár mondott.

- Ho-hogy? Nem .. az nem lehet. - mondta Kim kétségbeesetten. 

Azonnal elindultunk a helyszínre. Amikor odaértünk már a mentők is kint voltak. 

- Hogy van? Ugye nincs baja? - érdeklődtem.

- Ne aggódj. Rendbe fog jönni, de most be kell vinnünk a kórházba. - próbált nyugtatni az orvos.

Nagyon ideges voltam, a gyomrom egy csomóban állt. Nem tudtuk mi történt Aliyaval. Szörnyű érzés volt. Csak álltunk a folyóparton tehetetlenül és néztük ahogy a mentő elviszi barátnőnket. Kimberlyt nagyon megviselte a dolog, ahogy engem is, de én próbáltam erős maradni. Odamentem hozzá és átöleltem.
Ahogy Kimberly a karjaim között pityergett, a háta mögött a távolban megpillantottam egy ismeretlen alakot.
Szőke tincseit összekócolta a szél, és tetőtől talpig feketében volt. Hűvös tekintete végig az enyémet fürkészte.
Kim hirtelen eltolt magától.
- Van egy zsepid?
A zsebembe nyúltam és odaadtam neki a zsepit, azután megint hátra pillantottam, de a rejtélyes idegen eltűnt.
- Gyere menjünk vissza a házba. - mondtam halkan majd lassú léptekkel elindultunk.
Amikor visszaértünk mindenki kérdésekkel halmozott el minket, amelyekre nem tudtunk válaszolni. Bementünk a szobánkba, hogy egy kicsit visszavonuljunk és megnyugodjunk, de Aliya üres ágyát látva mindig felszínre tört az a szörnyű érzés. Már éjfél lehetett de én még mindig nem tudtam aludni, így csendben kimentem az udvarra elszívni egy szál cigit. Bár nem volt szabad, nem bírtam ki hogy ne tegyem. A Hold gyönyörűen világított, egy felhő sem volt az égen. Leültem egy padra és a csak az elmúlt 2 nap eseményire gondoltam. Hűvös szél fújt, kezdtem fázni, egy nagy sóhajtással kifújtam a cigifüstöt és elnyomtam a csikket, majd visszamentem aludni. Reggel a telefonom rezgésére keltem. Nagynehezen előkotortam az ágy alól és a kijelzőt bámultam. A szomszéd srác hívott, Jake. Amióta csak telefonszámot cseréltünk mindig erre a pillanatra vártam. De most pont a legrosszabbkor hívott. Ledobtam magamrol a takarót és halkan kiosontam, nehogy felébresszem Kimberlyt. Leültem a folyosón lévő kanapéra, az egyik lábamat magam alá húztam és felvettem a telefont.
- Igen? - szóltam félénken a telefonba.
- Szia Lux! Jake vagyok. Szombaton grillparti lesz nálunk. Nincs kedved átjönni?
- Szie Jake. Köszönöm a meghívást. Még nem tudom, épp aznap érek haza osztálykirándulásról.
- Értem, akkor majd még hívlak. Szia!
- Szia! - tettem le a telefont.
Pár másodpercel később nyílt a szobaajtó és Kimberly lépett ki rajta.
- Jó reggelt. - mondta álmosan, kedvtelenül.
- Jobbat... Nem kérdezzük meg az osztályfőnököt hogy nem mehetnénk-e ma haza? Még 3 napot itt kéne töltenünk miközben tudjuk hogy Aliya kórházban fekszik. Nekem semmi kedvem itt maradni.
- De igen.. Menjünk, keressük meg.
Kimentünk az ebédlőbe, a legtöbb osztálytársunk az asztaloknál reggelizett a többiek pedig már pakoltak el.
- Ezek szerint csak mi aludtunk ilyen sokáig. - jegyezte meg Kim.
Odasétáltunk az osztályfőnökhöz aki épp az ebédlő másik felében beszélgetett egy tanárral. Engedélyt kértünk hogy távozhassunk a táborból, amit meg is kaptunk. Délben indult a buszunk így neki is álltunk pakolni.
Miközben a szobában a ruhákat pakoltunk a bőröndökbe szóba jött Dave.
- Azért rendes volt Davetol hogy megmentette Aliya életét ..nem?
- Hát, én még mindig nem bízom meg benne. Nem szimpi a csávó. - mondtam fintorogva.

*Otthon*

Amikor a házunk elé értünk a táskámban kotorászni kezdtem a kulcs után. Amikor végre előkerült észrevettem hogy hiányzik egy kulcs, méghozzá a garázskulcs. Először nem törődtem vele, gondoltam csak leesett és a táskámban maradt. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Aztán a nappaliban átnéztem a táskámat de nem találtam benne a kulcsot. Felhívtam Edet hogy nézzen körül a táborban nem hagytam-e ott, de ő sem találta. Mivel a fiókban volt egy pótkulcs egyenlőre lemondtam arról, hogy megtaláljam az elvesztett darabot.
Este elmentem a boltba venni valamit vacsira. Épp a járdán sétáltam amikor megláttam az út túloldalán ugyanazt az ismeretlen srácot akit a folyóparton a táborban. Megint zord pillantást vetett rám, majd elment előttem egy busz, és mire megint láttam volna eltűnt.
A boltban épp a müzlik sorában nézelődtem amikor ézeztem hogy valaki mögöttem áll. Megfordultam és két csillogó barna szempár nézett vissza rám. Megijedtem. Az ismeretlen szöszi állt ott.
- Te vagy Lux... Ugye? - kérdeze mély, rekedt hangon.
- Igen.. De Te ki vagy?
- Rick Lombelon. - mosolygott.
- És... honnan tudod a nevem? hogy kerültél a folyópartra és most mit keresetl itt? - tettem fel egymás után a kérdéseket.
- Nyugi.. idővel mindenre választ kapsz. - mondta, majd szó nélkül elsétált.
Végeztem a vásárlással és hazamentem Kimberlyhez.
Másnap bementünk a kórházba Aliyahoz

*Aliya szemszöge*
Reggel fáradtam dörzsöltem szemeimet. Nem tudtam hol vagyok, és hogy mi történt. Semmire sem emlékeztem. Körülnéztem, és egy kórházban találtam magam. Mindenféle gépekre voltam rákötve. Pár perc múlva Lux és Kim nyitottak be az ajtón. Nagyon örültem az ismerős arcoknak.
- Aliya! Úgy örülünk hogy nem esett komoly bajod! - ölelt magához szorosan Lux.
- Köszi, de...elmesélnétek mi történt?
- Mi sem tudjuk pontosan.. Dave talált rád a folyóban.. - kezdte el Kimberly
- Mi?? Milyen folyó? A közelben nincs is folyó..
- Nem. Osztálykiránduláson voltunk. Ott volt folyó. - helyesbített Lux.
Miután a lányok elmesélték mi történt hirtelen eszembe jutott minden.. Az hogy véget akartam vetni az életemnek.. Nagyon szégyelltem magam így inkább nem szóltam róla a nekik, jobb ha abban a tudatban maradnak hogy baleset történt.

*Rick szemszöge*
Lux még nem tudja hogy ő a kiválasztott. Pedig nagy hatalma van, amiről nem is tud. Nekem kell szembesíteni mindennel. Nem lesz könnyű. De csak ő tudja megakadályozni az áldozatok halálát. Amit már neki is érezni kellett volna. Camarrow város titkát neki kell őriznie ha eljön az idő. A barátnőjének is megkellett volna halnia, de Dave megakadályozta. Dave a sötét oldalon áll. Megmentett egy emberi életet, de ezzel Cammarow titkát veszélybe sodorta. Lux az aki még megmentheti az ősi titkot és véget vethet mindennek. 

4.rész

Végig tapogattam a zsebeimet hogy megbizonyosodjak nincs nálam a telefonom.
Kicsit közelebb mentünk. Ekkor már teljesen jól látszott hogy Dave az én mobilomat tartja a kezében. De vajon hogy került hozzá?
- Nem mész oda? - kérdezte Kimberly.
Több sem kellett, Kimre néztem, bólintottam, majd gyors léptekkel haladtam Dave felé. Köszönés nélkül ráförmedtem.
- Az ott véletlenül nem az én telefonom?
- Elképzelhető. A dobozok mellett találtam a szálláson.
Kikaptam Dave kezéből telefont majd vissza sétáltam Aliyahoz és Kimhez.
- Na miért volt nála? - érdeklődött Kim.
- Dobozpakolás közben biztos elhagytam, és ő találta meg.
Eljött a délután és a megbeszélt helyen találkoztunk Eddel. Kim, Aliya és én az asztalnál ülve beszélgettünk amikor Ed is megérkezett. Kihúzta a széket és leült hozzánk.
- Képzeld, Dave azért nem volt a buszon mert a szülei hozták kocsival. - ujságolta Kim.
- Állítólag. - tettem hozzá miközben a szívószállal babráltam.
- És ezt honnan tudjátok?
- A tanár mondta - válaszolt Aliya.

*Aliya szemszöge*
Miután eljöttünk a kávézóból megcsörrent a telefonom. A barátom, Austin hívott.
- Ti nyugodtan menjetek vissza a házakhoz én még sétálok egy kicsit. - szóltam a többieknek, ugyanis sejtettem hogy hosszú beszélgetés lesz. Austin nem akarta hogy eljöjjek erre a kirándulásra és emiatt összevesztünk. Vettem egy nagy levegőt és felvettem a telefont.
- Szia! - szoltam a telefonba majd leültem egy padra
- Szia Aliya. Beszélnünk kell.
- Mondd!
- Szóval.... - szakította félbe mondandóját rövid szünettel. - először is leszögezném, nem az gond hogy elmentél a kirándulni, de szerintem szakítanunk kéne.
Hosszú percekig nem szóltam a telefonba, egyszerűen sokkoltak Austin szavai, amelyek fejemben visszhangoztak. Nem tudtam elhinni hogy tényleg szakítani akar. Ráadásul ennyire érzéstelenül, szárazon.
- Aliya ott vagy még?
Megráztam a fejem hogy egy kicsit magamhoz térjek.
- Ahogy akarod. Szakítsunk. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd kinyomtam a telefont.
A padon ülve összefont karokkal sírtam még egy ideig, majd elindultam a folyópartra. Először csak néztem a hullámokat melyek csábítottak. Aztán a cipőmet a sziklák mellett levettem és mezítláb óvatosan a  habokba sétáltam. Hideg volt a víz, de csak sétáltam egyre beljebb. Nem gondoltam semmire csak sírtam. Már térdigt ért a víz de nem álltam meg, kisírt szemekkel haladtam tovább. A fejemben egyre csak az járt hogy elmerülök a vízben, hisz nincs értelme az életemnek. Amit Austin mondott nekem azt folyamatosan lejátszottam magamban újra és újra de mindig csak jobban fájt. Aztán a fájdalom és szomorúság teljesen úrrá lett rajtam és elmerültem.

*Dave szemszöge*
Este a folyó parton sétáltam és köveket dobáltam a vízbe. Egyszercsak megpillantottam egy alakot a vízben. Nem tudtam mi, vagy ki az így közelebb mentem. Amikor végre felismertem, hogy Aliya az eltűnt a vízben. Gondolkodás nélkül levettem a cipőm és beúsztam utána. Megfogtam Aliya csuklóját és felhúztam a vízből majd kivittem a partra. Nem volt magánál, így először a tanárokat hívtam, majd mentőt.

*Lux szemszöge*
A kávézó után Kimberlyvel és Eddel visszamentünk a házakhoz Aliya pedig még elment sétálni. Este épp a fürdőbe igyekeztem amikor hirtelen szédülni kezdtem. A fejemhez kaptam ami ekkor már borzasztóan fájt.
- Lux, jól vagy? - aggódott Kimberly, s közben leültetett egy székre.
- Igen jól - válaszoltam. Akármilyen hihetetlen, az egész pillanatokon belül elmúlt.
Ekkor az osztályfőnök rontott be az ajtón.
- Lux, Kimberly, beszélnem kell veletek.
- Igen tanárnő?
- Rossz hírem van. Nagyon rossz. Dave épp az imént telefonált. A barátnőtöket, Aliyat eszméletlenül találta a folyóban.