3. rész

*Ed szemszöge*
Miután lefeküdtünk, és lekapcsoltuk a lámpát, bevillant valami. Amikor Lux és én séltálni voltunk, láttuk Davet, aki a buszon nem volt ott. De akkor hogy került oda?? Csendben kibújtam a paplan alól, magamra kaptam a pólómat, és óvatos léptekkel az ajtó felé haladtam. Lassan kinyitottam nehogy zajt csapjak. Átszaladtam a lányok házához és bekopogtam. Hűvös volt, rajtam pedig csak gatya meg póló volt, így dideregve vártam hogy valaki ajtót nyisson.
- Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte Lux a kilincset szorongatva.
- Bemehetek? Itt kint elég hideg van.
Lux beengedett, majd a folyosón folytattuk a beszélgetést.
- Na mondd miért jöttél vb!
- Emlékszel amikor láttuk Davet egy emberrel beszélgetni?
- Igen.
- Csak hogy Dave a buszon nem volt ott amikor névsort olvastak.
- Tényleg.. ez fura. Én épp most láttam a házak között settenkedni.
- Valami nem stimmel a sráccal. Ezt a beszélgetést holnap folytatjuk, most megyek, nehogy észre vegyék hogy ellógtam. -  mondtam majd az ajtóhoz sétáltam. Épp nyúltam a kilincsért amikor Lux utánam szólt.
- Ed! Várj egy kicsit! - szólt, majd odajött és a kezembe nyomott egy cetlit, amit a zsebéből vett elő.
- Ez meg mi?
- Egy kávézó címe. Itt van a közelben. Kimberlyvel hétvégén utána néztünk neten hogy milyen helyek vannak itt ahol nyugisan lehet beszélgetni. Délelőtt a lányokkal a kötelező program után még megnézünk valamit, de délután gyere oda és beszélgetünk.
- Rendben. Jó éjt! - köszöntem el, majd vissza mentem a mi házunkba.
Amikor beléptem a szobába sötét volt.
- Ed! Te meg hol voltál ilyen későn? - majd nem szívrohamot kaptam amikor a haverom kérdőre vont.
- Csak... sétáltam. - próbáltam kimagyarázni magam.

*Lux szemszöge*
Miután Ed elment visszabújtam az ágyba. Magamra húztam a takarót és megpróbáltam aludni. Nem nagyon ment, mivel folyamatosan Dave járt a fejemben. Elképzelésem sem volt hogy kerülhetett oda.
Másnap reggelinél Aliyaval és Kimberlyvel is ezen gondolkodtunk. A tanár közben fel.le járkált az asztalok között.
- Tanárnő! - szólítottam meg amikor mellénk ért.
- Igen?
- Dave, az új srác, ő nem volt ott a buszon amikor jöttünk. Hogy.hogy most itt van?
- Davet a szülei hozták el kocsival mert lekéste a buszt.
- Értem. Köszönöm Tanárnő!
Szendvics és tea volt reggelire, de nem volt hozzá étvágyam. Vissza vittem a tálcát és szóltam a lányoknak hogy megyek segíteni a tanároknak.
Miközben a dobozokat pakolgattam észre sem vettem hogy a telefonom kicsúszott a zsebemből. Miután az összes dobozt felpakoltam a helyére, ahogy a tanár kérte vissza mentem a csajokhoz, a telefonom pedig ott hevert a földön. Kimberlyvel és Aliyaval a szabad foglakozáson elmentünk a városba körül nézni. A kirakatok előtt sétálgattunk, amikor megláttam Davet ugyanazzal az emberrel mint előző nap. Nem tudtam ki lehet az vagy miről beszélnek, de ahogy közelebb értünk, ismerős tárgyat pillantottam meg Dave kezében.
- Aliya, javíts ki ha tévedek, de az a telefon Dave kezében teljesen ugyan olyan mint az enyém.
Aliya alaposan szemügyre vette mielőtt bármit is mondott volna.
- De igen, tényleg hasonlít.
Próbáltam hallgatózni hogy miről beszélnek, de nem voltunk annyira közel hogy ki lehessen venni a szavakat.