Miután vége lett elég későre járt így javasoltuk Aliyanak hogy aludjon nálunk, holnap úgy sincs suli. Miután Kim és Ali lefeküdtek, én pedig csináltam magamnak egy kakaót. Bögrével a kezemben odasétáltam az ablakhoz és miközben a sötét, Hold világította udvart figyeltem Jake járt a fejemben. A gyönyörű barna szemei, a nevetése, a mosolya... azok a dolgok amikről tudtam hogy soha nem lesznek az enyémek.
Jake az utcánkban lakott, magas, szőke hajú, barna szemű 25 éves srác. Két éve költözött Camarrowba. Akkor még nem nagyon érdeklődtem iránta, de aztán egyre többet beszélgettünk és ahogy megismertem lassan belezúgtam. Gondolataimból a cicám zökkentett vissza a valóságba, amikor lábamhoz dörgölőzve dorombolni kezdett. Az üres bögrét a mosogatóba tettem majd én is elmentem aludni. Másnap a lányokkal elmentünk bevásárolni az osztálykirándulásra.
- Tök jó hogy egy egész hétre megyünk! Azt hiszem nem fogunk sokat aludni! - mesélte izgatottan Kimberly miközben a mogyorókrémet a kosárba tette.
- Hogy is hívják azt a helyet ahova megyünk? - kérdezte Aliya.
- Nem tudom valami fura neve van. Kim, te sem tudod?
- Nem, de nem is az a lényeg!
Miután mindent megvettünk, Aliyát hazavittük majd mi is haza mentünk.
Beparkoltam a garázsba és megpillantottam Jaket. Épp indult kutyát sétáltatni. Odaköszöntem neki, ő pedig visszaköszönt.
Másnap este lázasan készülődtünk a kirándulásra. Már mindent bepakoltunk a bőröndbe.
- Már nagyon várom a kirándulást! Biztos szupi lesz.
- Igen de ha reggel elakarjuk érni a buszt, nem ártana lassan lefeküdnünk, hogy feltudjunk kelni.
- Ó jesszus, már ennyi az idő? - pillantott Kimberly az órára.
- Igen, úgyhogy én megyek is fürödni aztán alszok. Jóéjt! - köszöntem el miközben kisétáltam a nappaliból.
Másnap már a buszon ültünk, és a tanárunk névsorolvasást tartott. Kiderült hogy Dave nincs ott. Ennek örültem, legalább nem látom egy teljes hétig. Amikor odaértünk beköltöztünk a faházakba, utána pedig szabad foglalkozás volt. Gondoltam felderítem a környéket. Megkértem Edet hogy jöjjön velem, mert Kim és Aliya más programot talált ki. Egy erdős területen sétáltunk, amikor megin magával ragadott az a fura érzés, ami múltkor, és nem sokára a fejfájás is jelentkezett. Nem tudtam mitől lehet de nem nagyon törődtem vele, mert hamar elmúlt. Amikor kiértünk az útra Ed meglátta Davet aki egy helyi emberrel beszélgetett.
- Nézd csak! Az ott nem Dave?
- De igen, de nem érdekel. Nem bírom azt a csávót.
- Vajon miről beszél azzal az emberrel.
- Amekkora idióta biztos eltévedt és útbaigazítást kért.
- Nem hiszem. Nagyon elmélyülten beszélnek valamiről.
Ednek igaza volt. Úgy tűnt mintha már ismernék egymást.
- Mindegy hagyjuk, inkább menjünk vissza a házakhoz.
Vissza mentünk és csatlakoztunk a többiekhez. Este 10 óra körül már szólt a tanár hogy ideje aludni menni. Aliyaval és Kimberlyvel egy szobát kaptunk szerencsére. Mivel sem tévé sem egyéb dolog nem volt a szobában amivel lefoglalhattuk volna magunkat beszélgetni kezdtünk, de Aliya talált egy rádiót a sarokban. Bekapcsoltuk, hogy ne legyen olyan csend. Épp a kedvenc számunk ment, így nem volt kérdés: végig táncoltuk az egészet. Amikor vége lett bebújtunk a paplan alá.
" Most pedig esti híreink következnek (...) Ma délután egy ember tisztázatlan körülmények között életét vesztette."
Kimberlynek ismerős volt ez a mondat.
- Mostanában sok a relytélyes halál eset.. - töprengett Kim értelmetlenül.
- Mire gondolsz? - kérdeztem tőle, miközben felvettem egy párnát a földről és a fejem alá tettem.
- Hát... Múltkor amikor filmet néztünk... akkor is valami hasonlót jelentettek be.
- Kettő az még nem sok. - mondta Aliya majd átfofrdult a másik oldalára. - Na én alszok mert már álmos vagyok. Jó éjt csajok!
Lekapcsoltam a lámpát, majd elaludtunk. Az éjjel közepén fura zajokra lettem figyelmes. Felkeltem hogy megnézzem mi az. Kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon. Dave osont át a ház előtt.
- Hát ez meg mit csinál itt? - motyogtam magamban.
iszonyatosan jó:) nagyon tetszik:D hamar hozd a következőt:)♥
VálaszTörlés