3. rész

*Ed szemszöge*
Miután lefeküdtünk, és lekapcsoltuk a lámpát, bevillant valami. Amikor Lux és én séltálni voltunk, láttuk Davet, aki a buszon nem volt ott. De akkor hogy került oda?? Csendben kibújtam a paplan alól, magamra kaptam a pólómat, és óvatos léptekkel az ajtó felé haladtam. Lassan kinyitottam nehogy zajt csapjak. Átszaladtam a lányok házához és bekopogtam. Hűvös volt, rajtam pedig csak gatya meg póló volt, így dideregve vártam hogy valaki ajtót nyisson.
- Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte Lux a kilincset szorongatva.
- Bemehetek? Itt kint elég hideg van.
Lux beengedett, majd a folyosón folytattuk a beszélgetést.
- Na mondd miért jöttél vb!
- Emlékszel amikor láttuk Davet egy emberrel beszélgetni?
- Igen.
- Csak hogy Dave a buszon nem volt ott amikor névsort olvastak.
- Tényleg.. ez fura. Én épp most láttam a házak között settenkedni.
- Valami nem stimmel a sráccal. Ezt a beszélgetést holnap folytatjuk, most megyek, nehogy észre vegyék hogy ellógtam. -  mondtam majd az ajtóhoz sétáltam. Épp nyúltam a kilincsért amikor Lux utánam szólt.
- Ed! Várj egy kicsit! - szólt, majd odajött és a kezembe nyomott egy cetlit, amit a zsebéből vett elő.
- Ez meg mi?
- Egy kávézó címe. Itt van a közelben. Kimberlyvel hétvégén utána néztünk neten hogy milyen helyek vannak itt ahol nyugisan lehet beszélgetni. Délelőtt a lányokkal a kötelező program után még megnézünk valamit, de délután gyere oda és beszélgetünk.
- Rendben. Jó éjt! - köszöntem el, majd vissza mentem a mi házunkba.
Amikor beléptem a szobába sötét volt.
- Ed! Te meg hol voltál ilyen későn? - majd nem szívrohamot kaptam amikor a haverom kérdőre vont.
- Csak... sétáltam. - próbáltam kimagyarázni magam.

*Lux szemszöge*
Miután Ed elment visszabújtam az ágyba. Magamra húztam a takarót és megpróbáltam aludni. Nem nagyon ment, mivel folyamatosan Dave járt a fejemben. Elképzelésem sem volt hogy kerülhetett oda.
Másnap reggelinél Aliyaval és Kimberlyvel is ezen gondolkodtunk. A tanár közben fel.le járkált az asztalok között.
- Tanárnő! - szólítottam meg amikor mellénk ért.
- Igen?
- Dave, az új srác, ő nem volt ott a buszon amikor jöttünk. Hogy.hogy most itt van?
- Davet a szülei hozták el kocsival mert lekéste a buszt.
- Értem. Köszönöm Tanárnő!
Szendvics és tea volt reggelire, de nem volt hozzá étvágyam. Vissza vittem a tálcát és szóltam a lányoknak hogy megyek segíteni a tanároknak.
Miközben a dobozokat pakolgattam észre sem vettem hogy a telefonom kicsúszott a zsebemből. Miután az összes dobozt felpakoltam a helyére, ahogy a tanár kérte vissza mentem a csajokhoz, a telefonom pedig ott hevert a földön. Kimberlyvel és Aliyaval a szabad foglakozáson elmentünk a városba körül nézni. A kirakatok előtt sétálgattunk, amikor megláttam Davet ugyanazzal az emberrel mint előző nap. Nem tudtam ki lehet az vagy miről beszélnek, de ahogy közelebb értünk, ismerős tárgyat pillantottam meg Dave kezében.
- Aliya, javíts ki ha tévedek, de az a telefon Dave kezében teljesen ugyan olyan mint az enyém.
Aliya alaposan szemügyre vette mielőtt bármit is mondott volna.
- De igen, tényleg hasonlít.
Próbáltam hallgatózni hogy miről beszélnek, de nem voltunk annyira közel hogy ki lehessen venni a szavakat.

2. rész

- Jaj Kim had nézzük már a filmet. Kit érdekel hogy hogyan halt meg az az ember?! - mondtam és meg sem várva a választ elkapcsoltam. Kényelmesen elhelyezkedtünk majd elindítottuk a filmet.

Miután vége lett elég későre járt így javasoltuk Aliyanak hogy aludjon nálunk, holnap úgy sincs suli. Miután Kim és Ali lefeküdtek, én pedig csináltam magamnak egy kakaót. Bögrével a kezemben odasétáltam az ablakhoz és miközben a sötét, Hold világította udvart figyeltem Jake járt a fejemben. A gyönyörű barna szemei, a nevetése, a mosolya... azok a dolgok amikről tudtam hogy soha nem lesznek az enyémek. 

Jake az utcánkban lakott, magas, szőke hajú, barna szemű 25 éves srác. Két éve költözött Camarrowba. Akkor még nem nagyon érdeklődtem iránta, de aztán egyre többet beszélgettünk és ahogy megismertem lassan belezúgtam. Gondolataimból a cicám zökkentett vissza a valóságba, amikor lábamhoz dörgölőzve dorombolni kezdett. Az üres bögrét a mosogatóba tettem majd én is elmentem aludni. Másnap a lányokkal elmentünk bevásárolni az osztálykirándulásra. 

- Tök jó hogy egy egész hétre megyünk! Azt hiszem nem fogunk sokat aludni! - mesélte izgatottan Kimberly miközben a mogyorókrémet a kosárba tette. 

- Hogy is hívják azt a helyet ahova megyünk? - kérdezte Aliya.

- Nem tudom valami fura neve van. Kim, te sem tudod?

- Nem, de nem is az a lényeg! 

Miután mindent megvettünk, Aliyát hazavittük majd mi is haza mentünk.

Beparkoltam a garázsba és megpillantottam Jaket. Épp indult kutyát sétáltatni. Odaköszöntem neki, ő pedig visszaköszönt. 

Másnap este lázasan készülődtünk a kirándulásra. Már mindent bepakoltunk a bőröndbe. 

- Már nagyon várom a kirándulást! Biztos szupi lesz. 

- Igen de ha reggel elakarjuk érni a buszt, nem ártana lassan lefeküdnünk, hogy feltudjunk kelni. 

- Ó jesszus, már ennyi az idő? - pillantott Kimberly az órára. 

- Igen, úgyhogy én megyek is fürödni aztán alszok. Jóéjt! - köszöntem el miközben kisétáltam a nappaliból. 

Másnap már a buszon ültünk, és a tanárunk névsorolvasást tartott. Kiderült hogy Dave nincs ott. Ennek örültem, legalább nem látom egy teljes hétig. Amikor odaértünk beköltöztünk a faházakba, utána pedig szabad foglalkozás volt. Gondoltam felderítem a környéket. Megkértem Edet hogy jöjjön velem, mert Kim és Aliya más programot talált ki. Egy erdős területen sétáltunk, amikor megin magával ragadott az a fura érzés, ami múltkor, és nem sokára a fejfájás is jelentkezett. Nem tudtam mitől lehet de nem nagyon törődtem vele, mert hamar elmúlt. Amikor kiértünk az útra Ed meglátta Davet aki egy helyi emberrel beszélgetett. 

- Nézd csak! Az ott nem Dave?

- De igen, de nem érdekel. Nem bírom azt a csávót. 

- Vajon miről beszél azzal az emberrel.

- Amekkora idióta biztos eltévedt és útbaigazítást kért.

- Nem hiszem. Nagyon elmélyülten beszélnek valamiről.

Ednek igaza volt. Úgy tűnt mintha már ismernék egymást. 

- Mindegy hagyjuk, inkább menjünk vissza a házakhoz.

Vissza mentünk és csatlakoztunk a többiekhez. Este 10 óra körül már szólt a tanár hogy ideje aludni menni. Aliyaval és Kimberlyvel egy szobát kaptunk szerencsére. Mivel sem tévé sem egyéb dolog nem volt a szobában amivel lefoglalhattuk volna magunkat beszélgetni kezdtünk, de Aliya talált egy rádiót a sarokban. Bekapcsoltuk, hogy ne legyen olyan csend. Épp a kedvenc számunk ment, így nem volt kérdés: végig táncoltuk az egészet. Amikor vége lett bebújtunk a paplan alá.

" Most pedig esti híreink következnek (...) Ma délután egy ember tisztázatlan körülmények között életét vesztette."

Kimberlynek ismerős volt ez a mondat.

- Mostanában sok a relytélyes halál eset.. - töprengett Kim értelmetlenül. 

- Mire gondolsz? - kérdeztem tőle, miközben felvettem egy párnát a földről és a fejem alá tettem. 

- Hát... Múltkor amikor filmet néztünk... akkor is valami hasonlót jelentettek be.

- Kettő az még nem sok. - mondta Aliya majd átfofrdult a másik oldalára. - Na én alszok mert már álmos vagyok. Jó éjt csajok!

Lekapcsoltam a lámpát, majd elaludtunk. Az éjjel közepén fura zajokra lettem figyelmes. Felkeltem hogy megnézzem mi az. Kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon. Dave osont át a ház előtt.

- Hát ez meg mit csinál itt? - motyogtam magamban. 

1. rész

Szóval meghoztam az első részt, igaz kicsit rövid :) A történetet mindig valakinek a szemszögéből fogom írni. Jó olvasást , és ha tetszik - avagy nem tetszik - komizzatok :)

xoxo Niki

*Lux szemszöge*
Meghallottam az ébresztő óra csipogását. Felültem az ágyban, és az órára pillantottam.
- Te jó ég! Már ennyi az idő?! - kiáltottam fel majd felvettem a farmernadrágom és átmentem a szomszéd szobába hogy felkeltsem az albérlő társamat Kimberlyt.
- Kim ébresztő! - rontottam be a szobába, de Kim már nem volt ott.
Kimentem a konyhába.
- Jóreggelt! - mosolygott rám Kimberly, miközben zöldséget szeletelt a reggelihez.
- Jaj Kim miért nem keltettél fel? El fogunk késni a suliból.
- Nyugii. Este felhívott Aliya hogy elmarad az első óránk, csak a tanár elfelejtett szólni.
- Oh akkor jó. Tényleg mi van Aliyával? Indul a szépségversenyen? - kérdeztem majd bekapcsolódtam a reggeli készítésbe.
- Nem tudom. Még nem mondta. - válaszolt Kim miközben elővette a narancs levet a hűtőből.
Reggeli után elindultunk a suliba. A kapuban várt ránk Aliya. Két legjobb barátnőmmel az oldalamon sétáltam az osztályterembe, de az ajtóban hirtelen rossz előérzetem támadt. Egy pillanatra megálltam majd leültem a helyemre.
- Minden oké? - kérdezte a padtársam, Ed.
- Igen, persze. - ahogy ezt kimondtam, mintha villám csapott volna a fejembe. Borzalmasan fájni kezdett. Hirtelen a fejemhez kaptam, ahogy a fájdalom belehasított.
- Biztos jól vagy?
- Jól vagyok, nincs semmi gond.
Pillanatok múlva a tanár lépett be az ajtón, de ekkor a fejfájásnak nyoma sem volt.
Az irodalom óra éppen olyan unalmas volt mint mindig. Az osztályfőnöki óra már valamivel esemény dúsabb volt. A tanár bemutatta nekünk az új osztálytársunkat, Dave-t aki már első ránézésre sem volt túl szimpatikus. Ezen kívül megbeszéltük az osztálykirándulás részleteit. Ebédnél Aliyaval és Kimberlyvel ugyan ahhoz az asztalhoz ültünk ahova mindig. Vagyis csak szerettünk volna, ha Jake nem foglalta volna el.
- Bocsi, de ez itt a mi helyünk. Keress magadnak másik asztalt! - szóltam rá nem túl kedvesen.
- Tényleg? Sehol nem látom a neveteket.
- Ó neaggódj ezt megoldhatjuk, de nem ajánlom. - erre a csak egy flegma mosolyt kaptam válaszul.
Jake felállt és elment.
- Ez a srác nem tudja kivel kezdett ki. - jegyezte meg Kim.
- Nem kéne este megnézni valami jó filmet? - terelte a témát Aliya.
- Rendben. Nézzük nálunk. Kim tegnap töltött le filmeket. - javasoltam.
A nap többi része gyorsan telt. Este Kimberlyvel a filmezéshez készülődtünk.
- Hol a pattogatott kukorica?
- Fent a szekrényben, jobb oldalt.
Kim elővette a kukoricát és berakta a mikróba, én pedig elemet kerestem a távirányítóba. Már mindennel végeztünk amikor Aliya csengetett.
- Szia gyere be! - nyitottam ajtót.
Leültünk a kanapéra.
- Ali áruld már el hogy indulsz-e a szépség versenyen!
- Lux ne faggatózz már még én sem tudom.
- Indulj te bolond gyönyörű vagy! - biztattam.
 - Majd még átgondolom. - zárta le a beszélgetést Aliya amikor csatlakozott hozzánk Kimberly, aki viszont úgy gondolta a téma nincs lezárva.
- Idefigyelj Aliya.. ha nem mész el én foglak odacincálni a versenyre... világos??
- Ha azt mondom indulok, akkor végre békén hagytok?
- Igen! vágtuk rá egyszerre.
Miután a szükséges dolgokat megbeszéltünk bekapcsoltuk a tévét, és épp a híradó ment. Elakartam kapcsolni de Kim nem engedte.
"Egy ember ma reggel rejtélyes körülmények között életét vesztette..."

Bevezetés

Sziasztok!

Niki vagyok, és szeretném elmondani hogy miről is fog szólni ez a blog :) Ha érdekel, és szeretnéd elolvasni az új részeket iratkozz fel rendszeres olvasónak, ha véleményed van ne tartsd magadban, hanem írd meg kommentben! Ha kérdésetek van szintén kommentben jelezhetitek.

Camarrow egy amerikai kis város. Itt éli mindennapjait Lux, a 22 éves egyetemista lány, akinek egy nap hirtelen furcsa érzése támadt és éles fájdalom hasított fejébe. Pár perc múlva az egész elmúlt, ám ez a jelenség nem tűnt el életéből. Egyre többször fordult elő vele a dolog, és később az okára is rátalál. Luxnak feltűnik hogy azokon a napokon amikor jelentkeznek ezek a tünetek az esti hírekben mindig bejelentik egy ember rejtélyes halálát. A titokzatos dolgokkal együtt megjelenik egy fiú is a lány életében, Rick, akivel nem túl fényes a kapcsolatuk. Hogy ezek után hogy alakul a lány élete, hogy megbékél-e Rickkel, és hogy fény derül-e a titkokra, megtudhatjátok ha velem tartotok és olvassátok a blogot! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket és kíváncsian várjátok majd az újabb részeket! :)

Legyen szép napotok! 

Puszi: NIki:)